Place du Tertle, Paris

Gall história

Közzétette:

 

 

Minden út Párizsba vezet

Franciaországban minden út a szó szoros értelmében Párizsba vezet. Ha például Kehlnél hajtunk át az Európa hídon, azonnal szemünkbe ötlik a párizsi útjelzőtábla.

Párizs – vajon mit is jelöl ez a név? Mindenekelőtt európai nagyváros, talán az egyetlen igazi nagyváros az öreg kontinensen. Innen származik a felvilágosodás, a francia forradalom, amely megváltoztatta a nyugati világot. Ez a szabad szellemű metropolis mindig is vonzotta az elégedetleneket és jogfosztottakat. Itt élt emigrációban Lenin és Khomeini, ide jöttek a népirtástól fenyegetett örmények s a hatalmuktól megfosztott orosz nemesek az 1917-es októberi forradalom után. Napjainkban polgárháborútól sújtott libanoniak, reménytelen afrikaiak, vagyonukat féltő arabok keresnek menedéket a Szajna partján.

 

Delacroix: La Liberte

Eugéne Delacroix: A szabadság vezeti a népet

A harmincas években sok ezer európai zsidó menekült Párizsba Hitler elől – sokan hiába. A második világháború idején a megszállt Franciaország évekig biztos hadtápterület volt a német katonák számára. És ha 1944. július 20-án az események Berlinben is úgy zajlottak volna, mint Párizsban, akkor a Hitler elleni felkelés sikerre vezetett volna: az ellenállással rokonszenvező tisztek ugyanis egy időre a párizsi helyőrség szinte valamennyi SS-ét őrizetbe vették.

A város azonban legendákra is csábít, mint ahogy némileg maga is legendává lett. Több történelemkönyvben mindmáig olvasható, hogy 1944-ben Párizst egy német katonai parancsnok, Dietrich von Cholitz tábornok mentette volna meg. Ebből a történetből annyi igaz: Berlin ama kérdésére, hogy „mikor repítik a levegőbe a várost”, a tábornok joggal hivatkozott rá, hogy a Normandiában lévő csapatokat csak Párizson keresztül lehet visszavonni, s ehhez feltétlenül szükség van a Szajna-hidakra. Amikor 1944 augusztusában megérkezett a végső parancs a város lerombolására, a németek már csak néhány állást tartottak ellenőrzésük alatt. A város már régóta a résistance, a francia ellenállási mozgalom birtokában volt. Az a kis csapat német utász, aki parancsot kapott a hidak aláaknázására, sietve visszavonult állásaiba. Von Cholitz tábornok a franciák bevonulásának előestéjén a Crillon szállóban még kitartásra buzdította tisztjeit – néhány óra múlva pedig kénytelen volt harc nélkül átadni a várost. Nem volt más választása.

Halászfaluból világváros

Fluctuat nec mergitur: a Párizs város címerében lévő hajó, amely „hánykolódik, de nem süllyed el”, arra emlékeztet, hogy a város valamikor halászfalu volt. Több, mint 2000 éve, hogy az egykori kelta falut, Lutuhezi-t a mai Ile de la Cité helyén megalapították. A római korban Lutetia Parisiorum volt a neve, s Kr. u. 360-ban lett Párizs.

A város virágkora egy évezreddel ezelőtt kezdődött, amikor a francia állam létrejött. Ma 2,3 millió lakosa van, de a peremvárosokkal együtt majdnem négyszer annyi.

A régi Párizst, mármint amennyit belőle az 1789-es nagy forradalom, Haussmann városrendezése III. Napoleon alatt és a múlt század hetvenes éveinek munkásfelkelései hagytak – a Marais városnegyed, a Quartier Latin néhány utcája és tere, a Place Dauphine az Ile de la Citén, a Place des Vosges őrzi számunkra. És természetesen az olyan építészeti gyöngyszemek, amelyek ékszerként ragyognak szerte a városban, mint a ritka román kori egyházi épületek: a St-Germain-des-Prés-templom, a St-Pierre de Monmartre oszlopfői, a Notre Dame gótikájának tisztasága; a késő gótika világi építészetének első alkotásai: a Hôtel de Sens és a Hôtel de Cluny paloták; a reneszánsz épületek, mint a Louvre; a versailles-i kastély, a francia barokk legszebb alkotása; a klasszicizmus műemlékei, mint a Place de Concorde, a Pantheon vagy a Becsületrend palotája, végül a birodalom és a restauráció császári klasszicizmusa, a Madeleine-templom és az Arch de Triomphe, a Diadalív.

 

Place du Tertle, Paris

A Place du Tertle: képpiaca nosztalgiából él. A Montmartre, a Sacré-Cour környéke egykor híres művésznegyed volt.

A 19. századi Párizsra Seine megye frefektusa, Georges Eugéne Haussmann nyomta rá a bélyegét, aki III. Napóleontól teljhatalmat kapott, hogy Párizst „modern” fővárossá építse. A nagy sugárutak, a Városháza körülötti középkori negyedek lerombolása, az Île de la Cité „megtisztítása”, a korszerű csatornarendszer, a körvasút: ezek a radikális szanálás eredményei, melynek a „régi Párizs” áldozatul esett.

Haussmann-nal tört be az ipari korszak Párizsba: felfedezték a vasvázas szerkezetet. A régi vásárcsarnokok, melyeket a második világháború után sajnos lebontottak, az Északi pályaudvar és az Eiffel-torony, a Grand és a Petit Palais bizonyítékai a mérnökök építőművészetének.

Forrás: Ezerarcú világunk – Európa (116. oldal) Dunakönyv Kiadó, Budapest, 1991 ISBN 963 7961 04 6 ISBN 963 7961 06 4

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s