Kereskedő és hadakozó vikingek

Közzétette: Lighhouse

Dánia történelme majd 1200 évre, őstörténete pedig 10 000 évre nyúlik vissza. A legrégibb leletek az őskorszakból származnak. Az egész országban ezrével találhatók a sírkamrák, megalit sírok és runakövek. Bronzkori eredetű a legendás „Napkocsi”: egy bronzló által húzott aranyozott napkorong. A 60 centiméter magas szobrot, amely a Skandináviában elterjedt napkultuszra utal, 1902-ben találták a trundholmi mocsárban.

Az északi bronzkorszakból származó Trundholm napkerekének aranyozott oldala

Számos régészeti lelet bizonyítja, hogy a vikingek, akikkel tulajdonképpen a dán történelem kezdődik, már a Római és a Bizánci Birodalommal is kereskedtek. A köztudat azonban csupán angliai, észak-németországi és normandiai hódító hadjárataikat tartja számon. Godfred király, kinek hadi székhelye Jyllandon volt, sok gondot okozott Nagy Károly birodalmának. Mozgalmas idők voltak ezek, ismétlődő rablóhadjáratokkal és törzsi háborúkkal. Amikor Harald király 826-ban megkeresztelkedett és Jámbor Lajos oltalmába helyezte magát, megkezdődött Dániában a kereszténység felvétele. A király kíséretében Dániába érkezett Ansgar bencés szerzetes, aki „Észak apostola” lett. Közel 2000 templomot építettek ebben az időben, ezek közül néhány még ma is áll; egyik-másik restaurált korabeli falfestményekkel.

A koppenhágai Városháza hatalmas téglaépülete 1892—1905 között épült Martin Nyrop dán építész tervei szerint.

Dánia hatalmának tényleges kibontakozása az Angliát meghódító Villásszakálú Svenddel kezdődött. Fia, Nagy Knut, aki 1016-ban Anglia, 1018-ban pedig Dánia királyává kiáltatta ki magát, megnövelte az uralma alá tartozó területeket, és 1028-ban norvég király is lett (1018—1035). Aztán Anglia kiharcolta szabadságát, jöttek a szlávok, nagy éhínség és törzsi háborúk zilálták szét a birodalmat, ami csak Nagy Waldemár (1157—1182) alatt erősödött meg ismét. Fia, II. Waldemár 1219-ben „keresztes hadjáratot” vezetett Észtország ellen. A Reval melletti csatának ma is látható eredménye a danebrog, a vörös alapon fehér keresztes nemzeti lobogó, amely – a monda szerint – az égből esett le, és hozta meg számukra a győzelmet.