Ayutthaya

Nagy Naresuan

Közzétette:

 

A szülőhazájában, Thaiföldön nemzeti hősnek számító Nagy Naresuan a 16. században szembeszállt Burmával és meghódította Délkelet-Ázsia nagy részét

Sokatmondó, hogy a 2007-es Naresuan király legendája című mozi lett a legdrágább thaiföldi film. Az ötrészes akciódús történelmi eposz Somdet Phra Naresuan-Marat – más néven Nagy Naresuan – hatalmas hódításainak állít emléket. A film nagyjából 13,2 millió fontba, (azaz 21,7 millió dollárba) került, és a thai királyi család támogatásával készült. Bemutatja, ahogy Naresuan, a 16. századi harcos király megszabadítja országát a burmai uralom béklyóitól, majd Délkelet-Ázsiában valódi politikai és katonai tényezővé teszi Ajutthaja királyságát. Olyasfajta szerepet tölt be a legendás férfi, mint mondjuk az amerikaiaknak George Washington – csak ő nem lovon, hanem harci elefánton indult a csatába.

 

King Naresuan

Naresuan király szobra, amely a burmai Taungoo Birodalom függetlenségi nyilatkozatát szimbolizálja , a Naresuan Egyetemen , Phitsanulok tartományban, Thaiföldön

Ha meg akarjuk érteni, milyen fontos volt Naresuan a thai történelemben, először is át kell látnunk a 16. századi Délkelet-Ázsia politikai mozgásait. Mindenekelőtt fontos tudni, hogy az ország, amelyet Thaiföld néven ismerünk, egészen a 20. századig nem létezett. A nyugaton Sziámként számon tartott terület évszázadokig különféle thai királyságok uralma alatt állt. Naresuan 1555-ben született, Maha Thammarachathirat, Ajutthaja királyának trónörököseként. Ez a korszakban az egyik vezető birodalomnak számított.

Naresuan apja egy olyan királyságot irányított, amelyet szó szerint ellenségek vettek körbe: északkeletről Burma, délkeletről Kambodzsa és a khmerek, valamint északon és nyugaton különféle törzsi államok (Shan, Mon stb). Ezek közül Burma számított messze a legfenyegetőbb erőnek. 1548-ban Naresuan apjának félelmetes burmai támadást sikerült visszavernie, Bayinnaung burmai király azonban hamarosan még nagyobb, több száz portugál zsoldossal bíró haderővel tért vissza, Ajutthaja pedig megadásra kényszerült.

Ekkortól a thai királyság burmai ellenőrzés alá került. Byinnaung megengedte Naresuan apjának, hogy bábkormányzóként a trónon maradhasson. Hűségének zálogaként a thai uralkodónak el kellett küldenie két fiát – az ekkor hatéves Naresuant és Ekathotsarot nevű öccsét – Burma fővárosába, Peguba, hogy ott nevelkedjenek.

A következő öt évben Naresuan és testvére a burmai udvarban élt, apjuk pedig egy önállóságától megfosztott állam felett uralkodott. Mivel uraik csupán egy aprócska hadsereg felállítását engedélyezték, Ajutthaja egyfolytában a kambodzsai khmer törzsek támadásaitól szenvedett. Naresuan ezalatt megismerkedett a buddhista filozófiával és etikával, valamint mohón merült el a burmai és a portugál hadászati taktikák és a kézitusa tanulmányozásában. Egyik edzőpartnere Minchit Sra, a burmai király unokája volt, aki felnőve a thai történelem leghíresebb párbaját vívja majd Naresuannal.

Amikor Naresuan tizenhat éves lett, Bayinnaung, a burmai király hazaengedte az ifjú herceget, cserébe pedig nővérét kérte feleségül. A fiatal Naresuan a Phitszanulok nevű északi thai városban őrizet alatt telepedett le Uparatként, azaz a thai trón várományosaként. Elképzelhetjük, milyen szokatlan politikai helyzetbe került: Burmában nevelkedett fogoly hercegként egyszerre vetette meg és becsülte nagyra a thai nép feudális hűbérurait. Ha voltak is ekkoriban lázadó ábrándjai, álcázta őket, és folyamatosan tanúbizonyságot tett a burmai trón iránti töretlen hűségéről.

 

King Naresuan

Naresuan király szobra, Phra Nakhon Si Ayutthaya

Ironikus módon épp lojalitásának kimutatása közben sikerült halálos féltékenységét kivívnia Burma új királyának, az apját 1581-ben követő Nanda Bayinnak. Apja ugyanis az újdonsült uralkodóhoz küldte Naresuant, hogy fejezze ki hódolatát és biztosítsa a thai királyság megingathatatlan hűségéről. Engedelmességüket próbára téve Nanda Bayin az északi Shan államokba küldte Naresuant és thai seregét, hogy egy lázadás leverésében segédkezzenek. Miután a burmai király és serege kudarcot vallott és nem tudták a legfontosabb várost elfoglalni, Naresuan tört be, és neki sikerült meghódítani a települést. A hőstett nemhogy felbátorította volna Nanda Bayint, hanem inkább zavarba hozta, sőt feldühítette a királyt. A Burma és a thai nép közt hamarosan kirobbanó, évtizedekig tartó háborúskodás hátterében nemcsak politikai, hanem személyes okok is közrejátszottak – egy született burmai királynak az örökbe fogadott, majd fellázadt herceg elleni haragjáról is szólt az egész.

Naresuan visszatért phitszanulokbeli otthonába, ám hamarosan ismét kérette Nanda Bayin, hogy egy újabb lázadás leverésében segédkezzen. Naresuan kötelességtudóan felsorakoztatta seregét. Szívében azonban gyanú fészkelt. Hírül vette ugyanis, hogy a burmaiak utat építenek Ajutthajába, a thai fővárosba. Ez pedig egyértelműen azt jelezte, hogy az idegen király még szorosabbra akarja fogni a thai királyság feletti ellenőrzést. A burmai főváros, Pegu felé tartva Naresuant feltartóztatta két Mon herceg, akik még a burmai időkben gyermekkori barátai voltak. Figyelmeztették, hogy Nanda Bayin titkos tervet szőtt: csapdába akarja csalni Naresuant, hogy végezzen vele.

Naresuan túl régóta játszotta már az engedelmes alattvalót, így hát elérkezett az idő, hogy valódi vezérré váljon, amilyenre a népének szüksége van. 1584-ben nyíltan felmondta Burmával való lojalitását, majd országának függetlenségét kivívandó, hadserege élén (valamint a két Mon herceg saját haderejével is megtámogatva) az egyik pegui erődítményhez ment.

 

Naresuan in Bago

Naresuan bevonul Bago-ba (Pegu) a Shwemawdaw Pagoda közelében

Naresuan gyermekkori barátja és edzőpartnere, Nanda Bayin fia, Minchit Sra vezette azt a sereget, amely visszaverte a thai támadást. A thai vezér és csapata a Sitang-folyó túlpartjára vonult vissza, ahol Naresuan visszafordította harci elefántját, hogy szembenézzen az ellenséggel. A legenda szerint ekkor kért egy portugál muskétát, amelyet nem annyira egyes célpontok ellen használtak, hanem inkább kartácstüzet zúdítottak vele az ellenségre. Naresuan azonban a burmai sereg tábornokát megcélozva egyetlen lövést adott le, amely a folyón keresztülsuhanva halálra sújtotta ellenfelét. A „Sitang-folyót átszelő királyi lövés” néven elhíresült találat lehetőséget adott a thai sereg számára, hogy Ajutthajába visszavonulva rendezzék soraikat, és felkészüljenek a nagy háborúra.

 

Ayutthaya

Ayutthaya

Ayutthaya

Az egykori város romjai alkotják ma az Ajutthaja Történelmi Emlékparkot. 1969-ben kezdte meg a thaiföldi Szépművészeti Hivatal az épületek és szobrok renoválását, és 1976-ban létesítették a történelmi parkot. Az UNESCO 1991-ben vette fel Ajutthaját a Világörökségek közé.

A 16. század végén Ajutthaja számított a világ egyik legnagyobb, illetve kulturálisan és technológiailag legfejlettebb városának. Afféle „kelet Velencéje” volt ez a fallal körülvett település, amelyet csatornák hálóztak be, és három összefutó folyó közé ékelődve egyfajta „erődítményszigetet” alkotott. Falai és folyói megvédték a külső támadásoktól, így a kultúra felvirágozhatott benne: a kambodzsai Angkor ősi templomainak mintájára pompás buddhista építészet fejlődött ki, képzőművészete és zenéje pedig keleti és nyugati motívumokat egyaránt alkalmazott. Bőven termő rizsföldek vették körül, az Európába és Kínába irányuló növekvő rizsexport pedig a régió uralkodó nagyhatalmává tette Ajutthaját.

Amikor Naresuan a városba ért, királyi apja felkérte, hogy védje meg Ajutthaját, és szervezzen hadsereget, amely szembeszállhat a burmaiak hatalmas, haragos haderejével. Az ifjú vezér a burmai elnyomással szemben egyre szélesebb körben kibontakozó elégedetlenséget kihasználva Shan és Mon államokból gyűjtött seregeket, hogy megerősítse a thai hadállományt. Azonban a burmai király sem vesztegette az idejét: alig egy évvel Naresuan kudarcba fulladt pegui hadjárata után sereget küldött Ajutthaja városára. Naresuan az első támadást könnyen visszaverte, ahogy a következő években bekövetkező második és harmadik kísérleteket is. Még a khmerek is szerencsét próbáltak, igyekeztek kihasználni azt, hogy a thai haderők belebonyolódtak a burmaiakkal való csatározásokba. Hihetetlen, de Naresuannak nemcsak sikerült levernie a kambodzsai offenzívát, de egészen a khmer főváros, Lovek faláig üldözte vissza a sereget.

1590-ben Maha Thammarachathirat király meghalt, és Naresuan lett Ajutthaja egyeduralkodója. Energiája jelentős részét arra fordította, hogy a politikai hatalmat központosítsa, valamint megreformálja a hagyományos pártfogórendszert, amelynek a hercegek élvezték a legfőbb előnyeit. Emellett diplomataként és követként is bevált, ugyanis megállapodásokat írt alá a portugálokkal és a spanyolokkal. Naresuan azonban bölcs katonai stratégaként és ravasz harcosként bizonyult a legtehetségesebbnek.

Legragyogóbb pillanatai akkor következtek el, amikor a burmaiak immár ötödszörre próbálták leverni a lázadó Ajutthaja államot. A thaj kémek jelentették, hogy Nanda Bayin hadserege újfent felkerekedett, méghozzá ismét Naresuan régi ellenfele, Manchit Sra vezetésével. Az ifjú uralkodó nem bújt meg a város falai mögött, inkább nyugatra vezette a seregét, hogy a Három Pagoda-szurdokon leereszkedő burmai haderőt feltartóztassa. A két sereg egy Nong Sarai nevű falucska közelében találkozott, és hosszú, véres csatába bocsátkoztak. Kezdetben a burmaiaknak állt a zászló, a csata menete pedig akkor fordult meg, amikor Naresuan harci elefántjára felkapaszkodva királyságaik dicsősége nevében személyes párbajra hívta ki Manchit Srát. A két férfi elefántháton nézett szembe egymással, kezükben borotvaéles szablyát tartottak, a csatától elcsigázott seregeik pedig körbevették őket. Manchit Sra dárdát hajított ellenfelére, aki félrehajolt előre, majd egyetlen halálos vágással gyorsan végzett gyermekkori riválisával. A hirtelen kibontakozó zűrzavarban a burmai sereg visszavonult, a thai haderők azonban üldözték őket, hatalmas veszteséget okozva soraikban.

 

Elephant csata a Naresuan és a Mingyi Swa, mint falfestmények Phra Ubosot, Wat Suwan Dararam, Ayutthaya, Thaiföld.

Naresuan és Minchit Sra elefántcsatája falfestményen, Phraya Anusatchitrakon, Wat Suwandararam, Ayutthaya

A csatával a burmai-thai konfliktus döntő fordulópontjához érkezett. A Nong Sara-i győzelmet követően Naresuan a burmai partvidékre, Tanasserim területére küldte hadvezéreit, hogy a kikötővárosokat elfoglalva határtalan hadi és kereskedelmi forrásokhoz juthassanak az Indiai-óceán felől. A sikereken felbuzdulva betört Kambodzsába, megdöntötte a Khmer király uralmát, majd több ezer hadifogollyal tért vissza Ajutthajába, hogy velük népesítse újra be Észak-Thaiföldet. Ezután még további hadjáratokat vezetett a teljesen legyengült Burma belsejébe, és a frissen lerombolt Pegun keresztül egészen északra, Toungoo-ig jutott. Naresuan 1605-ben halt meg egy bőrfertőzés következtében.

Csupán 49 évesen távozott az élők sorából, hősies csatározásai azonban még a következő évszázadra is Délkelet-Ázsia megingathatatlan hatalmává tették a Thai Királyságot. Nagy Naresuan legendája tehát több egy látványos akciófilm történeténél: azt énekli meg, ahogy egy nép egyszer csak megízlelte a szabadságot és a hatalmat.

Naresuan_life_-_Wat_Suwan_Dararam

 

Naresuan király királyi temetési rendje

Forrás: Királyok és királynők (100-103. oldal) Kossuth Kiadó 2017 ISSN 2064 8790 ISBN 978-963-09-9133-9

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s