Mexikó mákonyai: a mariachi, a tequila és a labdarúgás

Mexikóvárostól 460 km-re nyugat-északnyugatra, Atemajac termékeny fennsíkjának egyik dombján terül el Mexikó második legnagyobb városa, Guadalajara, Jalisco szövetségi állam fővárosa. Több mint 450 éve a spanyol hódítók alapították és spanyolországi testvérvárosáról nevezték el: Guadalajara az ország egyik legfontosabb kereskedelmi és ipari központja. Rohamos növekedése miatt ugyanaz a sors fenyegeti, mint Mexikóvárost: a környezetszennyezés és a közlekedés csődje. Mindazonáltal a négymilliós város megőrizte hagyományait és európai jellegét, amelyet sohasem fenyegettek háborús pusztítások s forradalmi zavargások.

A mexikóiak számára Guadalajara elsősorban a mariachit, a tequilát és a labdarúgást jelenti. Az 1970-es és 1986-os világbajnokságon itt vívtak jó néhányat a legizgalmasabb mérkőzések közül. A külföldieknek a charraeda néven ismert lovasjátékok, a jarabe tapatio nevű néptánc s a mariachik utcazenéje jelenti a mexikói folklórt.

Mariachi-zenészek

Nem tudni, pontosan mit jelent a „mariachi” szó: miről nevezték el az utcai zenészeket, akik a 19. századi vidéki nemesek ezüstgombos, ezüstpaszományos ünneplőjében, széles karimájú sombreróban lépnek fel. A legismertebb magyarázat szerint a szó a francia „mariage”-ból származik, mivel a zenészek eredetileg esküvőkön muzsikáltak. Az bizonyos, hogy a mariachi-zenekar néhány gitárosból – basszusgitárosból is –, s több hegedűsből áll. Az együttest rendszerint egy trombitás s egy szólóénekes teszi teljessé. A „lágy” hangú mariachi-tenorok sokkal nagyobb népszerűségre tehetnek szert, mint bármelyik labdarúgó- vagy show-sztár. Leghíresebbjüket, a hatvan éve elhunyt Pedro Infante színészt, a női szívek bálványát a mexikóiak legszívesebben szentté avatnák.

Agávék a Baja California (Kaliforniai-félsziget) sivatagos fennsíkján. California annyit jelent, mint „forró kemence”; a Csendes-óceánba csaknem 1300 kilométerre benyúló keskeny félsziget valójában a világ egyik legmelegebb területe.

A mariachi-muzsika tequila nélkül élvezhetetlen. Ez a pálinka – magueyből, az úgynevezett kék agávéból főzik – a mexikóiak nemzeti itala. Az igazi tequila Guadalajara vidékéről származik: nevét a közeli Tequila helységről kapta, de nincs olyan vidéke Nyugat-Mexikónak, melynek ne lenne saját agávépálinkája. Oaxacában és Guerreóban például a hasonló jellegű mezcalt isszák; kábító hatása miatt az indiánok mágikus erőt tulajdonítanak neki. Délen, Chiapasban a nem kevésbé erős posh a népszerű, míg északon a nemesebb sotolt kedvelik. A nyugati – csendes-óceáni – parttal szemben a keleti – Karib-tengeri – partvidéken, például Veracruzban, Tabascóban, Campechében vagy Yucatánban a cukornádból készült pálinkákat részesítik előnyben. Aguascalientes szövetségi államban s a Kaliforniai-félszigeten ugyan szőlőt is termesztenek, de a bort a helybéliek nem kedvelik.