Alfred Nobel

Alfred Nobel

Közzétette:

 

 

Ez a név minden esztendőben újra meg újra a világ nyilvánosságának központjába kerül, amikor kiosztják a Nobel-díjakat azoknak, „akik az elmúlt évben – így hangzik Alfred Nobel végrendelete – a legtöbbet tették az emberiségért”. A díjat a fizika, a kémia, a fiziológia vagy az orvostudomány legjobbjainak, „a nemes eszméktől áthatott legjobb mű” írójának , valamint „a népek barátságát, a béke ügyét legjobban szolgáló tevékenységért” ítélik oda.

Alfred NobelAlfred Bernhard Nobel 1833. október 21-én Stockholmban született, meghalt 1896. december 10-én San Remóban, kémikus, a dinamit feltalálója – ezeken a rövid lexikális adatokon kívül az utókor nem sokat tud róla. Pedig a dinamit gyártási szabadalma (1867) csak az egyike volt a zseniális fölfedező mintegy 350 találmányának. Nobel igen művelt volt, különösen az irodalmat szerette. Svéd anyanyelvén kívül tudott németül, angolul, oroszul.

Alfred Nobel igazi autodidakta volt. Iskolába is alig járt, nemhogy egyetemre. Házitanítók oktatták néhány esztendeig a szentpétervári szülői házban. Apja üzemében egyebek mellett robbanóanyagokat is gyártottak. Nobel itt, valamint elsősorban francia laboratóriumokban és amerikai tanulmányútjain szerezte tudását. Első sikereit egy Stockholm melletti kis nitroglicerin-gyártó üzemben érte el, ahol apja megbízósából minden addiginál hatásosabb robbanóanyagot akart előállítani. A sikert azonban súlyos tragédia árnyékolta be: az üzem felrobbant, sokan meghaltak, köztük Nobel legfiatalabb öccse is.

Alfred Nobelt a szörnyű csapás nem tántorította el céljától, folytatta a munkát. Az átütő sikert végül is a dinamit föltalálása jelentette. Az új robbanóanyag iránt nagy volt a kereslet, mindenütt Európában s a tengeren túl is dinamitüzemek létesültek, s Nobel hamar dúsgazdag lett. Az egész világra kiterjedő tevékenysége azonban azzal járt, hogy vonatokon, hajókabinokban, szállodákban élte életét. Egészsége gyerekkora óta törékeny volt. Hajlott a búskomorságra, kerülte az embereket, idegenkedett a nyilvánosságtól, egyre inkább magába zárkózott. Alig van róla fénykép; egyetlen portréja halála után készült.

Magányos, olykor keserű férfi volt, mégis emberbarát: hitt az értelemben, az emberiség jövőjében, a béke lehetőségében. 32 millió svéd koronát kitevő vagyonának nagy részét a következő célnak szentelte: „A tudást gyarapítani annyi, mint növelni a jólétet, mégpedig nem az egyénét, hanem az általános jólétet. Az általános jólét növekedésével eltűnik majd a bajok többsége, melyeket a sötét múltból örököltünk. A tudományos eredmények és szélesedő távlataik azt a reményt keltik, hogy mind a lélek, mind a test kórokozói egymás után kipusztulnak, s az emberiségnek a jövőben egyetlen háborút kell majd megvívnia, a harcot a kórokozók ellen.”

Forrás: Ezerarcú világunk – Európa (362. oldal) Dunakönyv Kiadó, Budapest, 1991 ISBN 963 7961 04 6 ISBN 963 7961 06 4

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s