Château de Chillon

Emigránsok menedéke

Közzétette:

 

 

A történelem furcsa fintora, hogy a múlt században Georg Büchnernek, a 20. század első évtizedében pedig Leninnek volt biztos menedéke Zürich. Ráadásul mindketten a Spiegelgassén, az Óváros egyik idilli utcácskájában laktak. Büchner 1835-ben érkezett ide Strasbourgból, ahová hazájából, Hessenből, a „Békét a kunyhóknak! Háborút a palotáknak!” mottójú és Hessische Landbote című forradalmi kiáltványának megjelenése után menekült. Lenin az első világháború kitörésétől 1917 áprilisáig élt Bernben és Zürichben, mígnem a német hatóságok hathatós támogatásával egy leplombált vasúti kocsiban visszatért Oroszországba, hogy véghezvigye a forradalmat.

Légiónyi azoknak a száma, akik hazájukból akár politikai, akár kulturális okokból menekültek el és Svájcban találtak oltalmat; ez az ország volt számukra a menekülés biztos kis szigete a 19. és a 20. század veszélyes tengerében. Alfred Berchtold a menekültekben és a bevándorlókban erjesztő erőt lát, mikor ezt írja: „Elsőként a reformátor Zwingli fejezte ki azt a meggyőződést, hogy a svájci szabadságelv köteles megadni az ott-tartózkodás jogát minden olyan embernek, akit hazájában megfosztottak szabadságától. A 16. században elüldözött francia protestánsok nagyban hozzájárultak Genf szellemi arculatának formálásához. A 17.század hugenottái ugyanúgy, mint előzőleg az itáliai protestánsok, több iparágat honosítottak meg Svájcban… A 19. század liberális német menekültjei sokat tettek egyetemeink felépítéséért. Ma pedig iparunk jó része az olasz és a spanyol vendégmunkásoktól függ.”

 

Château de Chillon

Montreux közelében, a Genfi-tó egyik sziklaszigetén áll a híres Chillon-kastély, a 12. században a Savoyai-grófok, később a berni helytartók székhelye.

Valóban, olyan írók, filozófusok és képzőművészek éltek rövidebb-hosszabb ideig Svájcban, mint Voltaire, Hermann Hesse, Romain Rolland, Kurt Tucholsky, Oscar Kokoschka, Jean Anuilh és mások, akik hatással voltak a svájci kultúrára. Az előző évszázadok során az idegeneket leginkább a Genfi-tó és környéke, Genf, Waadt (Vaudt) és Wallis (Valais) kantonok vonzották. A művészet, a sport, a szórakoztatóipar, a tudományos és a közélet kiváló képviselői választották második lakóhelyül – és nemcsak adózási okok miatt – a Genfi-tó környékét. Bizonyára szerepet játszott választásukban az elragadó táj is, amely garantálja a jó életminőséget. Wallisban a közel 2000 méter magas hegyek, délen a Mont-Blanc, északnyugaton a Jura mészkővonulatai, a Rhône völgye, végül a tavat körülvevő kis települések is csalogatják földünk nagyjait és velük együtt a nagy pénzt is erre a vidékre.

Rainer Burchardt

Forrás: Ezerarcú világunk – Európa (349-350. oldal) Dunakönyv Kiadó, Budapest, 1991 ISBN 963 7961 04 6 ISBN 963 7961 06 4

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s