gyümölcsös- kosár

„Gyümölcsös-kosár”

Közzétette:

 

 

Több, mint nyolcvan esztendővel ezelőtt, 1930-ban jelent meg először a Zsivajgó természet, a Révai kiadásában: a bibliofil kis könyvritkaság, szinte fellelhetetlen. Kosztolányi ebben a kötetében játékosan, olykor tréfásan, máskor költői gondolatokat közölve virágokat, állatokat, lepkéket, fákat, rovarokat, bogarakat, ásványokat, drágaköveket szólaltat meg, hogy találóan és politikusan jellemezve tárgyát egyben a maga ars poeticájáról és világszemléletéről valljon. Hol versben, hol prózában szólal meg, de a műfajtól függetlenül mindig a játékos költészet, a magával ragadó líraiság hangján. Kiemelkedő ciklusa a kötetnek a „gyümölcsös-kosár”, lírai miniatűrök tökéletes foglalata.

gyümölcsös- kosár

CSERESZNYE.

– Csitri iskoláslány, kacér, piros sapkában, tavaszi délelőtt. Még izetlen, de azért üde és kedves.

 

MÁLNA.

– A vérem, melyet átfütött a napfény, lázasan lüktet s ha hozzám érsz, azonnal kiserked belőlem. Vékony bőröm pihés, forró, mint egy leányarc. Semmiféle parfőmgyár nem versenyezhet természetes illatommal, melyet hegyekről és erdőkből hozok. Kéjes omlatagsággal heverek és várlak, én, a szerető, az igaz szerető, az egyetlen, akiből nincs több ezen a szomoru világon.

 

SZŐLŐ.

– Grófnő, uszályos zöldselyem szoknyában, udvari bálon.

 

BERKENYE.

– Ó, ez a gyürött, lötyögő, barna ruha, mely mult századok divatját idézi. Vidéken tanitónősködöm. Kesernyés szájammal szakadatlan ezt hirdetem: »Gyermekeim, csak az erény boldogit, csak a szorgalom, csak a munka«.

 

BANÁN.

– Afrikai táncosnő, egy párizsi bárban. Csak felnőtteknek. Awfully eccentric!

 

GÖRÖGDINNYE.

– Ki látott ilyen tenyeres-talpas, életkedvtől duzzadó némbert? Szoptatós dajkának ajánlkozom jobb házakhoz, vérszegény csecsemők mellé.

 

CITROM.

– A régi kedvesed, akit elhagytál s most sápkóros a butól, és megsavanyodott a sok szenvedéstől. Csak őszi estéken élvezhető, langyos teával fölhigitva, erősen megcukrozva hamis érzelmességgel.

 

ASZALTSZILVA.

– Ne csufoljátok szegény nagymamát, hogy bőre olyan ráncos s arca majdnem fekete a vénségtől. Valaha én is ott ringottam a leveles ágon, táncoltam a betyár szelekkel, frissen, fiatalon. Szépségem azóta a muló idővel eltünt, de nem veszett kárba, csak átalakult, megváltozott, befelé fordult. Tartalom lett belőle: jóság és édesség.

 

EGRES.

– Paraszt pesztra, a faluról. Éretlen, zöld, ropogós. De vannak, akik kedvelik az én zöld csókjaimat is.

 

ALMA.

– Mindenki fölött álló, igaz, megunhatatlan. Iz, amely hüsit és melegit, komoly zamat, mely táplál mindörökké. Az anyacsók zamata…

 

SÁRGABARACK.

– Ó, a kivánatos, andalitó, polgári asszony, a hü, puha, de kissé kacérka feleség, az, akit régibb regényirónk »érett szépség«-nek neveztek, ugy harminc és harmincöt körül, családi körben, gyermekek között, egy nyaralóhely verandáján, sárga pongyolában.

 

SZILVA.

– Szegény proletárasszony. Sok van belőlünk, nagyon sok. Azért vagyunk oly olcsók, nagyságos ur. Kék bluzunkban napszámos-munkát végzünk, téglákat hordunk épülő házakhoz.

 

EPER.

– Szinésznő.

 

SZAMÓCA.

– Szininövendék.

 

NARANCS.

– Vigasztaló és enyhitő. Lázas inyek csillapitója. Minden szomjuság oltója. Betegek mellett virrasztok, mint ápolónő.

 

ŐSZIBARACK.

– Egy nemzetközi verseny hamvas szépségkirálynője.

 

ANANÁSZ.

– A démon, aki mindenkit megejt fülledt illatszerével, testszin fátylaival, üvegszerüen-áttetsző csillámszoknyáival. Világvárosok roppant szállodáiban tünök fel, előcsarnokokban és éttermekben, álnevek alatt, mint elvált asszony, vagy kétes grófné, arany kokaindobozzal csuklómon. Anyák, óvjátok tőlem fiaitokat.

 

NASPOLYA.

– Beteg, vizkóros özvegy, dagadt lábakkal, sárga-barna foltos arccal. Izem, akár a vizé. Nyugdijam kevés. Tapasztalatom sok. Magvas igazságom azonban senkinek se kell.

 

DATOLYA.

– A pálmák és szfinkszek országából érkezem s bármennyire megszoktak, idegenül tekintek a közrendü gyümölcsökre, melyekkel egy kosárba raknak. Mit tudnak ezek a verőfényről, a sivatag izzásáról, a kék majmokról és zöld madarakról. Bőröm olajos-barna. Szájam nedves a vágytól. Indus tekintetemmel kigyókat büvölök.

 

HECSEDLI.

– Valaha vadrózsa voltam. Most csak fanyar vénlány. Egyszerü, bordó ruhám telisteli tüvel. Varrogatok. Ne nyuljatok hozzám: szurok.

 

SZEDER.

– Maszatos cigánypurdé.

 

MEGGY.

– Utálom a többi édeskés társamat, aki csak kellemes óhajt lenni. Savanyu bölcseséget prédikálok, harcot, feminista jövőt: »Nem kell limonádé, nem kell többé lovagiasság, jogot a nőknek!«

 

KÖRTE.

– Karcsu. Ellenállhatatlan. Diadalmas. Micsoda nyak, micsoda termet. Bálkirálynő…

Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s