Oszmán szőnyegek

 

 

Az oszmán szőnyegkészítés fénykora a 15-17. század. A 18. században még készültek magas művészi színvonalat képviselő darabok, számuk azonban a 19. század folyamán fokozatosan csökkent, majd elkövetkezett az olcsó gyári festékes, exportra készülő tömegáru termelés korszaka. Az  oszmán szőnyegek alapanyaga általában a tiszta gyapjú volt, domináló színük a vörös és a kék, de jellemző volt még a fehér, a barna, a sárga, a zöld és a lila. A legalapvetőbb típusok a szövött kilimek, a csomózott halik, az ezek kisebb változatát képviselő kalicék, és seccade nevű imaszőnyegek.

 

 oszmán szőnyegoszmán szőnyeg oszmán szőnyeg

1: Holbein szőnyeg. 16. század | 2: „Kis Usak” szőnyeg. 16. század | 3: Kettős imafülkés imaszőnyeg 17. század vége

A szőnyegszövés folyamata a láncfonal keretre erősítésével kezdődik. A szőnyeg alapszövetének második eleme a két sorban beszövött vetülékfonál. A használat szempontjából a szőnyeg legfontosabb része a csomózott, bársonyos felület, ami általában két-két vetüléksort követő vízszintes csomósorokból áll. A szőnyegek  mintázatát a különböző színű fonalakból kötött csomók alkotják. A szőnyeg minőségének meghatározásakor jelentős szempont az 1dm-re jutó csomók száma.

Az oszmán szőnyeg gyártás korai korszakából kevés emlék maradt fenn, ismereteink alapját nagyobb részt az európai festészetben ábrázolt darabok jelentik. E szerint a 15. század első felére a geometrikus formában stilizált állatalakos mintázat,  pl. madarak ábrázolása volt jellemző. Az ún.  Holbein (Hans Holbein 1497-1543 után),  és Memling (Hans Memling 1433-1494 után),  szőnyegek közeli rokonságban állnak egymással (1. kép). A kompozíció alapját négyzethálóba rendezett geometrikus motívumok alkotják. A Lorenzo Lotto (1480-1556) műveiről ismert „arabeszkes-rozettákkal” díszített szőnyegek  a Holbein szőnyegek kortársai, de a korszakon belül egy sajátos stílust képviselnek.

Az isztambuli udvari manufaktúra tevékenységéről a  16. század elejétől vannak konkrét adataink. Az udvari szőnyegeknek két alapváltozatát szoktuk megkülönböztetni;  medaillonos szőnyeg, illetve  fülkés imaszőnyeg. Az előbbiek esetében a középmezőt terülő növényi mustra tölti ki, az utóbbiak tükrébe a  mihráb-fülke képét szőtték. A 16-17. század jellegzetes típusai a “csillagos”, “medaillonos”, “kis-usak” (2-3. kép) és az ún. kettős imafülkés  „erdélyi” szőnyegek. Ez utóbbi elnevezés az adott típus gyakori előfordulási, és természetesen nem a készítés helyére utal. 

 
Gerelyes Ibolya – Magyar Nemzeti Múzeum

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s