Tibeti szobrászat

 

 

Bár a tibeti szobrászatban számos különböző anyag használatos, a legkedveltebb az agyag és a fémszobrászat. A követ leginkább reliefként munkálják meg; számos sziklafaragás látható a szent körzetek, épületek környékén, s a Tibetben mindenütt látható, ún. mani-falak egyes darabjait is így készítik. Bár Tibetben a korai időkből is maradtak fenn fafaragványok, az anyag ritkasága miatt kevésbé használatos. Jelentős viszont az agyagszobrászat. Először a szobor favázát készítik el, majd a finom, puha agyaghoz egyharmad résznyi papírpépet keverve rétegenként építik fel a figurát. A kisebb szobrokhoz, fogadalmi táblácskákhoz (t.: tsha tsha) nyomóformákat használnak. A kiszárított szobrokat gyakran festik is. Megemlítendő még az ún. vajszobrászat (t. gtor ma), melynek színezett tésztából készült, sokszor nagyméretű darabjait a szertartások során használják fel.

 

Tibeti szobrászat Tibeti szobrászat

1. Sákjamuni buddha. Tibet, 18. sz. Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum, Lt.sz.: 69.86| 2. . Amitájusz buddha. Tibet, 18–19. sz. Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum, Lt.sz.: 6429

A fémszobrászat legfontosabb ága a kisplasztika. Bár a tibeti fémszobrokat általában bronzoknak nevezik, többségük vörösréz vagy sárgaréz ötvözetéből készül. Készítésük leggyakrabban viaszveszejtéses (cire perdue) öntéssel történik. A mesterek általában a munka egyes fázisára specializálódnak. A kívánt formát először viaszból alakítják ki; ha túl bonyolult, akkor több részből modellezik. Az egyes istenségek alakjának megformálásánál nélkülözhetetlen az ikonográfia és az ikonometria szabályainak pontos ismerete. Az elkészült viaszmodellt több agyagréteggel vonják be, s kialakítják az öntő- és levegőcsatornákat. Ezután a viaszt kiolvasztják, helyére az olvasztott fémet öntik, majd a megszilárdult öntvényt megtisztítják az agyagburoktól és magtól, eltávolítják az öntő- és levegőcsatornákat, valamint kijavítják az öntési hibákat. Az utómunkálatok közé tartozik a felületek kidolgozása is. A szobrokat a cizellálás után legtöbb esetben aranyozzák. Leggyakoribb a tűzi aranyozás, de alkalmazzák a hideg aranyozást is, mellyel többnyire csak a szobrok egyes részeit festik. Az elkészült szobrokat díszíthetik ezüst és réz-berakással, de rendkívül népszerűek a drágakő-berakások is. A nagyobb méretű, több részből álló szobrokat és egyes építészeti elemeket elsősorban domborítással készítik. A használati tárgyak többsége (csészék, teáskannák, vajmécsesek, stb.) is ezzel az eljárással készül.

A tibeti fémszobrok belseje a készítési technikák következtében legtöbb esetben üreges. Ezt a felszentelési szertartás (t.: rab gnas) keretében, egy ugyancsak szövegek által meghatározott rendszerben töltik ki. A szobor belsejébe az ún. életfa (t.: srog shing) kerül, majd a testrészeknek megfelelően papírtekercsekre írott mantrákat és fohászokat, szent emberektől származó relikviákat, szent helyekről származó földet vagy gabonaszemeket rejtenek. A szobrok alját fedőlappal zárják le.

 
Kelényi Béla – Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s