Zenetörténeti ritkaság jelent meg CD-n

Közzétette:

 

 

Mondonville első, elfelejtett operáját, az Isbé-t álmodta lemezre Vashegyi György karmester, az MMA levelező tagja. Mondonville ötfelvonásos operája (pastorale-héroïque) nemzetközi művészeti összefogással került hanghordozóra a tavalyi bemutató nagy sikerén is fellelkesülve. A felvételt bemutató sajtótájékoztató február 17-én Párizsban lesz.

 

Vashegyi CD

 

Mondonville 1742-es elfelejtett operája igazi drágakő, amelyet a stílusa is hordoz. A „pasztorál” műfaja ugyanis rendkívül képszerű, mintegy hatalmas tablókból összeálló komponálásmódra ihlette, amely még Isbé Müpaa mai hallgató képzeletében is felidézi a bizonyára rendkívül látványos színpadképeket. Ezeket a képeket pedig azért tudja Mondonville öt felvonáson át megunhatatlan változatossággal felidézni, mert gazdag fantáziájú, úgyszólván az évszázadnyi idővel utána alkotó Berliozhoz hasonlítható mestere a zenekari színeknek és effektusoknak. Ez annál inkább csodálatra méltó, miután kissé redukált, rézfúvósok nélküli zenekart alkalmaz – ezzel szemben igazi francia abban is, hogy kimeríthetetlen fantáziával kezeli az – időnként pikkolóra váltó – Vashegyi Györgyfuvolapárt (a két kiváló játékos: Balogh Vera és Kovács Kapolcs). Ezzel és a vonós regiszterek – no meg a kreatív zenei gondolatok – váltogatásával, illetve bőségével a szerző mindvégig odafigyelésre készteti a hallgatót, miközben mestere az énekbeszédnek és a vokális vonalvezetésnek is.
„Szép, egyszerű, izgalmas történetről van szó, rendkívül sok színnel. A darab zenetörténeti szempontból is jelentős, szinte biztos vagyok benne például, hogy az egyetemes operatörtén
Mondonville Isbeetben az első mű, amelyben üveghangok szólalnak meg. Az is rendkívüli, hogy nincsenek benne brácsák. A zene sok szempontból előremutató, számos megoldása már Gluckot vetíti előre; 1742-ben elég modern műnek számított. Másrészről természetesen sokszor Rameau-t idézi, az ő hatása alól senki sem vonhatta ki magát. Csodálatos zene, remélem, hogy nagy sikert fog aratni” – fogalmazott Vashegyi György.
Jean-Joseph de Mondonville a 18. század második felének egyik legjelentősebb francia komponistája, és hegedűművésze volt. Első operája az Isbé, amit kora még nem értékelt eléggé.
A hegedűművészként induló Mondonville-nek elsősorban motettái voltak népszerűek, később ünnepelt operaszerző is lett. A forradalom előtti évtizedekből mintegy 500 koncertről tudunk, ahol a műveit játszották, elsősorban Párizsban.
A karmester szerint a bemutató szép ívet alkot Jean-Philippe Rameau Hippolyte et Aricie című 1733-as, valamint Jean-Marie Leclair Scylla et Glaucus című 1746-os operájának magyarországi előadásával – előbbire koncertszerűen 2011-ben, operaszínpadon 2013-ban, utóbbira koncertszerűen szintén 2013-ban kerülhetett sor. „Az Isbé mostani előadásával elmondhatjuk, hogy elhoztuk a magyar közönségnek a francia barokk valószínűleg három legfontosabb operaszerzőjének első operáját” – hangsúlyozta korábban Vashegyi György.
Az operadarab CD-re kerülésének előzménye is van. A dirigens az általa alapított és vezetett Orfeo Zenekarral és Purcell Kórussal, valamint neves külföldi énekes szólistákkal, élükön a címszerepet alakító Katherine Watsonnal mutatta be a darabot a Müpa Régizene Fesztiválján, melyben Isbé, a szépséges pásztorlány kezéért versengenek a kérők. A felvétel 2016. március 6-án készült a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben.
Ez volt az első alkalom, hogy teljes egészében színpadra kerül az 1742-es premier óta Mondonville operája, nem csupán Magyarországon mutatták be először, de a 18. század óta általában is az elsők között. Az allegorikus prológussal kezdődő opera cselekménye szövevényességében is célratörő, és megejtően bájos: Isbé, a pásztorlányka és kollégája, Coridon már a darab első pillanatában imádja egymást, de belső és külső akadályok egész sorát kell legyőzniük ahhoz, hogy szerelmük négy felvonással később révbe érjen. A tulajdonképpeni cselekmény négy főszereplő körül forog; az őket megszemélyesítő énekesek (egy apró, lényegtelen kivétellel) csak ezt a szerepet alakították; a további öt színre lépő énekes több, akár négy mellékszereplő – különféle nimfák, istenek, pásztorok, allegorikus figurák – „jelmezében” is fellépett, a korabeli gyakorlatnak is megfelelve, ám semmiképpen sem mellékesen.
A címszereplő, Katherine Watson sötét karakterű lírai szoprán, aki a szemérmes tartózkodás és a felforrósodó szenvedély pillanatait is átéléssel tudja megformálni. Szerelmesének szerepét a legjellegzetesebb francia barokk hangfajra, haute-contre-ra komponálta Mondonville. Megszólaltatója, Reinoud Van Mechelen a nagyszerű előadásnak is az egyik fő erőssége volt: hangjának határtalan hajlékonysága, érzelmeinek robbanékonysága, deklamációjának kivételes ereje, magasságainak könnyedsége folyamatosan ámulatra késztet. A vetélytárs, a hatalmas és gazdag, s végül nagylelkűen visszalépő Adamas baritonszerepében Thomas Dolié-t hallhatjuk a felvételen. Végül a jóindulatú druida főpap, Iphis basszusszerepét Alain Buet szólaltatta meg elementáris erővel.
Ám ezzel korántsem ér véget az igazán kiváló énekesek névsora. Chantal Santon-Jeffery, a másik mély tüzű, de mégis fényesen csengő szoprán hang tulajdonosa az előadás legnagyobb energiát sugárzó egyénisége volt, s egy-egy pillanatban még a kitűnő Watsont is elhomályosította; miközben Rachel Redmond végtelenül könnyed és fürge szopránja is képes a középpontba kerülni időről időre. Végül pedig mezzóként Blandine Folio-Peres is ragyogó a maga módján mind hangilag, mind pedig előadóként.

Vashegyi György pályaválasztását saját bevallása szerint döntően Johann Sebastian Bach művészete, és azon belül is a Máté-passió befolyásolta. Nagy hatással volt még rá Helmuth Rilling 1986-ban megrendezett budapesti hangversenye, ami után Vashegyi elhatározta, hogy „ilyesmivel szeretne foglalkozni”. A következő évben, 1987-ben részt vehetett a nyugatnémet karmester NDK-ban, Lipcsében tartott kurzusán, ahol többek között az őt döntően befolyásoló Máté-passiót is hallhatta idolja vezényletével.
Zeneakadémiai tanulmányai megkezdése előtt, 1988 nyarán megint részt vehetett Rilling kurzusán, ezúttal Stuttgartban, az Europäisches Musikfest keretében. Itt ismerkedett meg John Elliot Gardinerrel – az angol karmesterrel létrejött kapcsolata pályája további alakulását is meghatározta. Gardiner hatására kerültek Vashegyi művészi gyújtópontjának középpontjába a vokális és „drámai” zenék, de például az angol karmester működése győzte meg Vashegyit a szövegközpontú értelmezés fontosságáról, illetve a történetileg hiteles előadói gyakorlat és a kópiahangszerek használatának létjogosultságáról.
Szintén Gardiner hatására vezethető vissza Vashegyi két együttesének, a Purcell Kórusnak és az Orfeo Zenekarnak a megalapítása. A két együttes, amelyet Vashegyi még zeneakadémistaként alapított 1990-ben és 1991-ben, az akkori magyarországi szokásokkal ellentétben nem a Liszt Ferenc Kamarazenekar felépítését és működését vette mintául (amely a tagok állandó együttműködésére helyezte a hangsúlyt), hanem a Monteverdi Kórusét és az Angol Barokk Szólistákét (ahol az együttes hasonló gondolkodású, szabadúszó művészekből állt). Szintén az angol mintából származik az is, hogy Vashegyi együtteseinek nemcsak „karmestere”, hanem „menedzsere” is: maga szervezi együttesei előadásait és annak minden szükséges feltételét – a kottanyag beszerzésétől, a próbák megszervezésétől a hangszerek szállításán és a szólisták szerződtetésén át a művek betanításáig.
Vashegyi zenei világképét Rilling és Gardiner mellett a Drezdai Régi Zene Akadémia tanárai befolyásolták jelentősen. Az 1993-ban kiváló eredménnyel diplomázott Vashegyi 1994 és 1997 között John Toll posztgraduális continuo-növendéke volt, ugyanitt Jaap ter Linden és Simon Standage irányításával kamarazenét is tanult. Utóbbi később az Orfeo Zenekar munkájába is belekapcsolódott, a 2010-es évektől rendszeresen az együttes koncertmestereként lép fel.
A fiatal és ambiciózus karmesternek itthon is voltak fontos szakmai partnerei: Komlós Katalin, Somfai László és Földes Imre, aki a pályakezdő művész zeneakadémiai koncertjeinek megszervezését segítette.
Vashegyi Györgyöt saját együttesein kívül az 1990-es évek elején szoros munkakapcsolat fűzte a Moldován Domonkos vezette Budapesti Kamaraoperához, majd az évtized második felében a kolozsvári Magyar Operához. 1999-ben dolgozott először együtt Káel Csabával, akivel az óta számtalan nagy sikernek örvendő produkciót vittek színre.
2000-ben debütált a Magyar Állami Operaházban, 2001-től rendszeres vendégkarmestere az intézmény előadásainak. 2005-ben az Orfeo Zenekar billentyűseként is működő Gyöngyösi Levente Gólyakalifa című művének ősbemutatóját is Vashegyi vezényletével mutatta be az Andrássy úti intézmény.
Vashegyit még hallgatóként, 1992-ben kérték fel, hogy a Zeneakadémián számozott basszust tanítson csembalistáknak. Emellett Kroó György, a zenetudományi tanszék vezetője meghívására 1995 és 1997 között Ausführungspraxist tanított az ifjú muzikológusoknak. Az akadémián azóta régizenei kamarát és historikus zenetörténetet is tanít. 2010-ben az ő vezetésével alakult meg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem régizene tanszéke, és személyes meghívására érkeztek olyan vendég-oktatók, mint Malcolm Bilson vagy Simon Standage. A 2000-es évek második felétől az egyetem zenekaraival is egyre többet dolgozik együtt, a 2014–15-ös évtől pedig vezénylést is tanít.
Vashegyi György 2014 óta a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja, az MMA nemzetközi bizottságának képviselője.

A tavalyi előadás és a most bemutatandó CD is a Versailles-i Barokk Zenei Központtal együttműködésben valósult meg. Vashegyi György elmondása szerint 2011 óta dolgoznak együtt korabeli művek feltárásán, kiadásán és előadásán. A francia kutatóközpont egészítette ki az opera bizonyos hiányzó részeit, és ők választották ki az előadás francia énekszólistáit is. Mondonville esetében ez már a második nagyobb vállalkozásuk, hiszen novemberben lemezre vették a komponista négy nagy motettáját, részben ugyanezekkel az énekesekkel – ez tavaly áprilisban jelent meg a Glossa kiadásában.

CD hátlap

(Jean-Joseph Cassanéa de Mondonville: Isbé. Audio CD [3 db] Glossa, 2017)
Forrás: Magyar Művészeti Akadémia

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s