Kaffka Margit – A te színed előtt

Közzétette:

 

 

Az én két fáradt asszonykezem

Hogy milyen lágy, amikor simogat,

Mily enyhén tárul, amikor ad:

Terajtad ösmerte meg.

Kaffka Margit– Köszönöm neked a két kezemet!

Szemem, a bágyadt, bús tükröző

(Áldott csoda ez!) sorsodba nézett;

S megtanulta, hogy tiszta szövétnek,

Betlehemcsillag, égi vezér…

– Áldjon meg az Isten a két szememér’!

Mindig azt hittem: rút vagyok,

Csak durva vágyra hangoló,

Szivet bájolni nem tudó.

– Te megszerettél, – s rámigézted

Ezt a halk, esteli szépséget.

Oly csúnya volt, mit eddig éltem;

Kevert, pocsékló, fél, törött!…

– Most a multam is rendbejött,

Ahogy tenéked elmeséltem. –

Mert láttad sorsom: megszerettem.

Nemes, szent csordultig-hited

Aranykelyhét felém kináltad,

Szerelmed grál-borát ajánltad:

Most már, míg élek, szent leszek;

Felmagasztaltál; fennt leszek;

Végig “te színed előtt” járva…

Ó hála, hála, hála, hála!

Nyugat · / · 1915 · / · 1915. 6. szám

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s