Jókai Mór – A párizsi divat

Közzétette:

 

 

Mihály bácsi három hétig volt Párizsban; azalatt megtanulta, hogy a cselédekkel udvariasan kell bánni.

Akármit kér az ember tőlük, hozzá kell tenni „s’il vous plat” (ha úgy tetszik), s azután, ha megvan: „merci!” (köszönöm).

Itthon mindjárt gyakorlatba is vette az új divatot.

Egy szolgálója volt, akit így kezdett megbecsülni:

Ma chére Chári (olvasd Sári), jöjjön be, ha úgy tetszik. S hozzon nekem egy pohár vizet, s’il vous plaît.”

Sári röhögött, hozott neki egy pohár vizet, a víz meleg volt; de az ellen kifogást tenni Párizsban nem illik. Mihály bácsi megitta melegen, s azt mondta rá: „Merci Chári, köszönöm.”

Sári kiment, s odakinn elmondta a szomszéd szakácsnénak, hogy az ura meggubahodott, először kéri a vizet, azután pedig megköszöni.

Másnap megint szól Mihály bácsi:

Ma chére Chári, ha úgy tetszik, hozzon nekem egy pohár vizet; de ne legyen meleg, s’il vous plaît; mert tegnap meleg volt; mille pardons!”

Sári röhögött, hozott vizet, az már nem volt meleg, de csak úgy úszkált benne a mindenféle szemét.

Ez ellen észrevételeket tenni csak barbár mexikóiak szoktak (azért is mennek őket a franciák civilizálni), aki Párizsban járt, így szól rá: „Merci Chári, köszönöm.” Mihály bácsi megitta szemetestül.

Megint másnap újra felhívá Sárit egész decentiával.

Ma chére Chári, hozzon nekem egy pohár vizet, s’il vous plaît, de ha lehetséges, ne legyen se meleg, se szemetes, je vous prie.”

Sári hozott neki vizet, ami nem volt se meleg, se ronda, hanem a pohár volt olyan piszkos, hogy a karimáján meglátszott a zsíros szájak helye, akik belőle ittak.

Ilyesmiért neheztelni grönlandi népszokások közé tartozik. Mívelt ember azzal meg nem bélyegezheti magát. Mihály bácsi keresett a pohár szélén olyan helyet, amely nem volt piszkos, s ivott onnan.

Merci Chári.”

Azután való nap megint folyamodást intézett Sárihoz.

Ma chére Chári; s’il vous plaît, hozzon nekem vizet, de kérem nagyon, je vous prie, ne legyen se piszkos, se meleg, se zsíros pohárban adva; ezer bocsánat, Sári.”

Sári kiment és nevetett: „Majd én sokat teketóriázok neked, aki olyan szépen kérsz és köszönsz! Jó lesz neked a mosogatódézsából.”

Vitt aztán neki piszkos pohárban piszkos vizet, meleg vizet. Mihály bácsi pedig fogá a poharat, és monda:

Ma chére Sári, ilyen adta teremtette lusta disznója: most mindjárt megmosd ezt a poharat, és tiszta vizet hozz, kutyaáldotta! Mert úgy vágom a fejedhez, s’il vous plaît, hogy mindjárt itt veszekedel meg: merci!”

Sári aztán hozott is mindent, ahogy kívánni lehetett, mondván ekképpen:

Hát mért nem beszél úgy, ahogy kell?

Forrás: Jókai Mór: Életemből (Igaz történetek. Örök emlékek. Humor. Útleírás)

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s