Közzétette:
Bay Zoltán a XX. század világviszonylatban is meghatározó természettudósai és feltalálói közé tartozik.
Bay Zoltán pályafutása
Bay Zoltán 1900. július 24-én született a Békés megyei Gyulaváriban. Apja a kis falu református lelkipásztora volt. Elemi iskoláit szülőfalujában végezte – írja Funk Edit, akinek életrajzát e cikk alapjául is felhasználtuk.
Bay Zoltán Lajos (Gyulavári, 1900. július 24. – Washington, 1992. október 4.)
Közhelynek tűnik, de a későbbi rádiócsillagász már gyermekkorában álmodozott a Hold ,,megtapogatásáról”, amire így emlékezett vissza: „Gyermeki fantáziámat különösen a Hold izgatta. Késő estig játszottam az udvaron és megigézve néztem, miként húz el a Hold a templomtorony mögött. Nézőpontomból a Hold és a templom tornya oly közel levőnek tűnt, hogy motoszkálni kezdett bennem a kérdés: mi lenne, ha felmásznék a torony tetejére? Elérhetném, megtapogathatnám a Holdat? A felnőttek jóindulatúan mosolyogtak kérdésemen, de a gondolat továbbra is bennem élt, megőriztem az álmom.”
A gyulavári templom és a Hold
Illyés Gyula és Németh László
Bay Zoltán 1910-1918 között gimnáziumi tanulmányait a híres debreceni Református Kollégiumban végezte. Nagy hatással volt gondolkodásmódjára Newton „Principia” című munkája is, amit latin eredetiben olvasott. A klasszikus műveltséghez nem akármilyen iskolatársak barátsága, ismeretsége kapcsolódott: osztálytársa vagy iskolatársa volt Szabó Lőrinc, Kodolányi János, Illyés Gyula, Németh László, Zilahy Lajos.
Érettségi után a budapesti tudományegyetem matematika-fizika szakán folytatta tanulmányait. Egyetemi évei alatt Bay tagja volt a híres Eötvös Kollégiumnak, mely az egyetem tevékenységével párhuzamosan sok kitűnő művészt, tudóst nevelt. Tagjai között volt Kodály Zoltán, Zemplén Győző fizikus, Gombocz Zoltán nyelvész.
Bay Zoltán egyetemi tanulmányai befejezése után oktatói kinevezést kapott az Elméleti Fizika Intézetbe. 1926-ban a legmagasabb kitüntetéssel szerezte meg doktori fokozatát (sub auspiciis gubernatoris).
Planck és Einstein
Az évszázad húszas éveiben a fiatal magyar tudósok tanulmányaikat, kutatásaikat külföldi intézményekben folytatták. A fizikai kutatások nemzetközileg elismert központja abban az időben Berlin volt. Wigner Jenő, Szilárd Leó, Neumann János tökéletesítette itt tudását. Bay négy évet töltött Berlinben, ahol a Laue-kollokvium vitáin többek között olyan szaktekintélyekkel vett részt, mint Planck és Einstein.
Az első évben a Physikalisch Technische Reichsanstaltban (Birodalmi Fizikai-Műszaki Intézet) folytatott kutatómunkát. Itt fejlesztette ki Werner Steinerrel együttműködve az ún. Bay-Steiner-féle lámpát, amelyet spektroszkópiai kísérletekben ultraibolya fényforrásként használnak.
1927-1930 között a berlini egyetem Fizikai Kémiai Intézetében Bodenstein professzor mellett dolgozott. Itt érte el első nemzetközi jelentőségű sikerét. Werner Steinerrel közösen az aktív gázokon elvégzett kísérletük – melyet Bay Zoltán által kifejlesztett, teljesen új módszerrel végeztek – bizonyította be először spektroszkópiai úton, hogy az aktív nitrogéngáz szabad (naszcens) nitrogénatomokat tartalmaz.
Harmincévesen tanszéket kap Szegeden
A nemzetközi szakirodalom elismerte Bay vizsgálati eredményét. Bay és Steiner 1930-ban közös közleményben foglalták össze korábbi és legújabb eredményeiket is. Az elismerés hozta meg Bay Zoltánnak a szegedi egyetem Elméleti Fizikai Tanszékét, ahol oktatói tevékenységén kívül további kutatásokat végzett.
Bay Zoltán Szegeden egy olyan universitasszal ismerkedhetett meg, amely abban különbözött az ország többi egyetemétől, hogy külön matematika és természettudományi kara volt.
Bay Zoltánt bensőséges barátság fűzte Riesz Frigyes matematikushoz és Haar Alfrédhoz, aki a matematikai logika terén szerzett elismerést. Az orvostudományi karon Szent-Györgyi Alberttel működött együtt, később az Egyesült Államokban is foglalkoztak biofizikai problémák megoldásával.
A pacemaker ötletadója
Ugyancsak a szegedi orvostudományi karon Purjesz Béla és Rusznyák István orvosprofesszorok kérésére Bay új rendszerű elektrokardiográfot tervezett, amely széles frekvenciatartományban, torzítás mentesen regisztrálta a szív működését.
Kidolgozta a szívritmus-szabályozó elvi alapjait, de – a mai elnevezéssel szólva – pacemaker megvalósítására már nem került sor, mert Aschner Lipót, az Egyesült Izzólámpa és Villamos Rt. (Tungsram) vezérigazgatója a gyár budapesti laboratóriumának vezetésére kérte fel.
Atomfizikai tanszéket alapít
Ezután Bay Zoltán két nemzetközileg elismert helyen: a Tungsram laboratóriumban és a Budapesti Műszaki Egyetemen folytathatta kutatómunkáját. A Tungsram szilárd anyagi háttérrel és kitűnő kutatógárdával rendelkezett. Bay Zoltánnak a laboratórium vezetőjeként számos szabadalma volt fénycsövek és elektroncsövek kifejlesztése terén.
Bay professzor a Tungsram anyagi támogatásával megszervezte, majd vezette a Budapesti Műszaki Egyetemen az Atomfizikai Tanszéket. Tervezte, hogy létrehoz egy másfél millió voltos részecskegyorsítót, de ez a II. világháború miatt nem készülhetett el (Simon Károly fejezte be 1953-ban).
Az elektronsokszorozó
Bay Zoltán állandóan kutatott az ionizációnál gyorsabb folyamatok után, hogy megnövelhesse az atomszámlálók sebességét. Bay úttörő jellegű kísérletében először alkalmazta a másodlagos elektronsokszorozás elvét az atomszámlálásban.
Így Bay törekvései a nagysebességű koincidenciakísérletek terén valóra váltak. Ma ez képezi alapját minden, a gyors atomszámlálásban alkalmazott eljárásnak.
Flip-flop-áramkör a számítógépekhez
Bay Zoltán sokirányú kutatási tevékenységét bizonyítja, hogy később, a washingtoni években együtt dolgozott Neumann Jánossal az elektronikus számítógép működésének tökéletesítésén. Bay erre a célra kifejlesztett egy flip-flop-szervo áramkört, amely az elektronsokszorozó alkalmazásával másodpercenként százmillió művelet elvégzésére volt képes.
Ez hatalmas előrelépés volt az akkor ismert percenkénti egymillió művelethez képest. Neumann 1957-ben bekövetkezett korai halála megakadályozta őket a projekt befejezésében.
,,A Hold letapogatása”
Bay Zoltán a mikrohullámú technika megismerése, a radar kifejlesztése után rájött arra, hogy az új technikával ki lehetne jutni az űrbe, a mikrohullámú jelek segítségével el lehetne érni a Holdat. A kutatás közben felmerült nehézségek nem tántorították el céljától.
Elgondolásának lényege a jelek ismétléséből és a gyenge visszhangok összegezéséből állt. Csapatával – 10 tudós és 30 műszaki szakember – úttörője lett a Holddal való kapcsolatteremtésnek.
A honvédségi radar kifejlesztése
1942-ben a magyar kormány felkérésére a Bay-csoport kifejlesztette a honvédségi radart: nagy területek ellenőrzésére, közeledő ellenséges légierő korai észlelésére szolgált ez a radarrendszer.
Bay Zoltán 1944. március elején felvetette, hogy radar segítségével kapcsolatba lehetne lépni a Holddal. A katonai radarkészülék paraméterei nem voltak megfelelőek, mert a Holdról kapott visszhang amplitúdója csak egy nagyságrenddel volt kisebb – a számítások alapján – mint a vevőberendezés zajszintje.
A kísérleteket a Tungsram laboratóriumában végezték, amelyet később a légitámadások miatt Budapestről Nógrádverőcére telepítettek. A kísérletek többször félbeszakadtak, majd végleg abbamaradtak Budapest ostroma miatt. A teljesen új berendezés megépítését 1946 januárjára fejezték be. Az első sikeres kísérletet 1946. február 6-án hajtották végre.
Radarkísérletek a háború után
Valamivel korábban, 1946. január 10-én Belmarban, az Egyesült Államok jól felszerelt radarállomása John H. DeWitt tábornok irányításával a Holdról visszaverődő radarjelek észleléséről számolt be.
Bay 1946-os történelmi cikkkében (A mikrohullámok visszaverődése a Holdról, Acta Physica Hungarica, 1946, 1.) már előre látta, milyen alapvető fontosságú az úgynevezett összegezési módszer a radartevékenység Holdon túli kiterjesztése szempontjából.
A későbbi kutatócsoportok által végrehajtott Vénusz-radarkísérletben A. G. Smith és T. D. Carr alkalmazta Bay Zoltán elgondolásait. Tudományos körökben ma világszerte egyetértenek abban, hogy “az Egyesült Államok hadseregének radarállomása és a magyar tudós, Bay Zoltán egymástól függetlenül észlelt radarvisszhangokat a Holdról és ezzel vette kezdetét a radarcsillagászat”.
Zsidók mentője
A Magyar Tudományos Akadémia emlékülésén nyújtja át Judith Varnai Shorer, Izrael magyarországi nagykövete a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet „A Világ Igaza” kitüntetését Bay Zoltán özvegyének, amelyet 1999-ben ítéltek oda posztumusz a tudósnak – adta hírül az MTI.
A jeruzsálemi Jad Vasem Intézet elismerését azok kaphatják meg, akik a vészkorszak idején megmentették üldözött, zsidó származású embertársaikat a biztos haláltól.
A professzor a Tungsram műszaki igazgatójaként tizenhárom zsidó munkatársát és azok hozzátartozóit mentette meg a deportálástól. Már ezt megelőzően is kemény harcot kellett vívnia a Tungsram laboratóriumban azért, hogy olyan kitűnő szakemberek, mint Winter Ernő és Dallos György zsidó származásuk ellenére csoportjának tagjai lehessenek.
Nem bírta a zaklatásokat
A diákévek, a berlini és szegedi évek, valamint a Tungsram laboratóriumban és a budapesti tudományegyetem Atomfizikai Tanszékén eltöltött évek után, miközben 1946-48 között a Magyar Tudományos Akadémia Matematikai és Természettudományi Osztályának elnöki tisztét is betöltötte, megelégelte a kommunista rendszer egyre gyakoribbá váló zaklatásait és követte jó barátja, Szent-Györgyi Albert példáját, 1948-ban emigrált az Amerikai Egyesült Államokba. A George Washington Egyetem professzoraként folytatta kísérleteit.
Minderről, Szent-Györgyivel fenntartott kapcsolatáról így nyilatkozott később: „Én is akkor határoztam el, hogy kifelé keresem az utat. 1947-ben Washingtonban jártam mint látogató, mert arról volt szó, hogy a Tungsram felújítja régi szerződését a General Electric-kel. Nagy Ferenc éppen akkor hagyta el az országot, amikor hazaértem. Ez éppen akkor történt, s szintén azt erősítette meg bennem, hogy készüljek, mert úgy látszik, hogy itt már – hogy úgy mondjam – nem nő fű a számomra. ”
A méter újradefiniálása
1955-ben kinevezték az USA Országos Szabványügyi Hivatalának osztályvezetőjévé. Bay Zoltán itt javasolja először, hogy a szekundum alapállandó mellé a méter definícióját a vákuumban mért fénysebesség adja meg.
Bay Zoltán és munkatársa, J. A. White további kísérleteket végeztek a fénysebesség frekvenciafüggésére. Bay és White eredményét a philadelphiai Franklin Intézet 1980-ban – a mindössze harmadik alkalommal kiosztott – Boyden-díjjal jutalmazta.
A természettudományos gondolkodás és kutatás fejlődését bizonyítja, hogy a méter jelenleg használt definícióját a magyar Bay Zoltán professzor javaslatára vezették be, amely időmérésre vezeti vissza a hosszúság meghatározását.
Tudományos elismerések
Bay Zoltán professzor megkapta a legnagyobb kitüntetéseket, amit a tudományos világ és szülőhazája, Magyarország adhatott. 1978-ban az Edinburgh-i Egyetem a tudományok tiszteletbeli doktora címmel tüntette ki, 1981-ben a Magyar Tudományos Akadémia és az Eötvös Loránd Fizikai Társulat tiszteletbeli tagjává választotta. 1990-ben a Magyar Köztársaság elnökétől, Göncz Árpádtól a Rubinokkal Ékesített Zászlórend kitüntetést vehette át.
Bay Zoltán mindig is magyar fizikusnak tartotta magát. 1973-tól rendszeresen hazalátogatott Magyarországra. Akkor jött először, amikor az Akadémiától az első hívó levelet megkapta. Halála előtti években Bay Zoltán így vallott: „Sohasem tagadtam, hogy magyar vagyok, magyar maradtam és már az is maradok, amíg ennek a világnak a poros útjait taposom”.
Bay Zoltán 1992. október 4-én Washingtonban hunyt el. Hamvait végakaratának megfelelően hazaszállították, és szülőföldjén, Gyulaváriban 1993. április 10-én helyezték örök nyugalomra.
Forrás: Index (2000. 07.23.)
Lighthouse 