A jezsuiták mind a katolikus hit terjesztésében és megújításában, mind a barokk egyházi művészet meghonosításában igen jelentős szerepet játszottak a XVII-XVIII. Századi Magyarországon. A rend nagyszombati temploma nemcsak az ország legelső barokk épülete, hanem a hazai templomépítészetben hosszú ideig széles körben követett mintakép is volt. Sikerét annak köszönhette, hogy alaprajzi elrendezése, belső terének kialakítása tökéletesen megfelelt az új liturgiai követelményeknek. Tekintélyes méretével nagy tömegek befogadására képes; belsejében a hosszház – a középkori gyakorlattal szemben – akadálytalanul torkollik a szentélybe, így a hívek is bekapcsolódhatnak a szertartások folyamatába. A hajóhoz kápolnák sora kapcsolódik, amelyek bensőséges teret nyújtanak az egyéni áhítathoz, a szentek tiszteletéhez. Ez az alaprajzi elrendezés fő vonásaiban megfelel a jezsuita rend római főtemploma, az Il Gesú mintájának. Eltérés az épülettömeg kialakításában mutatkozik, hiszen hiányzik az itáliai példákon megszokott kupola, s helyette a homlokzatot két magas torony keretezi, amivel a templom az Alpoktól északra fekvő vidékek építészeti gyakorlatát követi.
A pesti pálos templom belső tere, 1725-42
A nagyszombati jezsuita templom belső tere, 1629-37
Írta: Jernyei Kiss János
Forrás: Bellák Gábor – Jernyei Kiss János – Keserű Katalin – Mikó Árpád – Szakács Béla Zsolt – Magyar művészet (150-151. oldal Corvina Budapest, 2009 ISBN: 9789631358711
A Kiadó engedélyével