Orosz avantgárd az 1910-1920-as években

Közzétette:

 

 

A Jekatyerinburgi Szépművészeti Múzeum a művészettörténet egyik legizgalmasabb korszakának képeit hozta el a Magyar Nemzeti Galéria C épületének III. emeleti kiállítótermeibe, ahol 2016. január kandinszkij29-től május 1-ig tekinthetik meg a látogatók. Az itt látható gyűjtemény még soha nem hagyta el Oroszországot! – mondta Nyikita Nyikolajevics Koritin múzeumigazgató.

A sajtó képviselőit pedig Gergely Mariann kurátor vezette végig az orosz avantgárd tárlatán. A gyűjtemény története is különleges, mert a Jekatyerinburgban őrzött képeket több helyről vásárolták meg. A múzeumot 1936-ban hozták létre, akkor a város szovjet neve Szverdlovszk volt. .

A Magyar Nemzeti Galéria termeit e célra rendkívüli design-nal látták el, hogy a műtárgyak történetét és az orosz avantgárd összes irányzatát profi módon „tálalják” a nézőknek. A művek keletkezésének korszaka igen bonyolult az 1905-ös forradalomtól kezdve 1925-ig. Az orosz művészek kezdettől fogva a forradalom mellé álltak. A Közoktatási Népbiztosság (Narkomprosz) moszkvai képzőművészeti osztályán 1918-ban egybegyűltek az orosz avantgárd művészek, hogy a kiállítások népnevelési elveit megvitassák. Anatolij Lunacsarszkij népbiztos kétmillió rubelért vásárolt a művészeti alap számára kortárs alkotásokat, amelyeket 1920-ban bemutattak A modern festészet összes irányzata című kiállításon. A művészek központokat, tanműhelyeket hoztak létre, amelyekben új formanyelvekkel kísérletezhettek. Jekatyerinburgban képzőművészeti főiskola is működött. Egyedi és különleges művek születtek. Nyugat-Európa hamar felfedezte őket, ugyanis akár figuratív, akár nonfiguratív műveket alkottak, a kifejezésük és a formájuk sajátosan oroszos maradt.

A bevezető részben hagyományos orosz ikonokat látunk, s mellettük függ a falon Vlagyimir Tatlin konstruktivista reliefje. Az ikon – magyarázza Gergely Mariann – az orosz háztartásokban hétköznapi spirituális tárgy, amolyan házi oltár volt. Stílusa, formája évszázadok óta változatlan, sokáig az orosz művészetek mintájául szolgált.

Az első szekció képeiben felismerjük a kimondottan orosz neoprimitivizmust Mihail Larionov és Natalja Foncsarova, valamint Olga Rozanova képein. Néhány festményt, mintha fametszet volna, humoros, erős vonásokkal körvonalazták. A művészek köré csoportosult irodalmárok (pl. Majakovszkij) hasonlóan igyekeztek a polgári környezetet kigúnyolni. A forradalom szakított a nyugati formakinccsel, nem fennkölt világot, hanem az orosz egyszerűséget ábrázolta.

Vaszilij Kandinszkij egészen más, új, nonfiguratív világot képviselt, a többieknél idősebb, jogvégzett ember volt. Münchenben megalakította a Falanx művészcsoportot. Der blaue Reiter című híres műve az expresszionizmus kezdete. Németországban kísérletezett új mondanivalóval, majd az első világháború végén hazament Oroszországba, ahol funkciót kapott, konstruktivista művészként dolgozott. 1920-ban azonban visszatért Németországba, és a dessaui Bauhaus egyik professzora lett.

A jekatyerinburgi múzeum gyűjteményében az orosz avantgárd csaknem valamennyi irányzata szerepel egy-egy fő művével. Ilyen a kubizmus, kubofuturizmus, neoprimitivizmus, szuprematizmus vagy a konstruktivizmus. Kiemelkedő művészcsoport a Káró Bubi kör. Sajátos orosz gúnnyal mutat be robusztus, szögletes alakokat, a polgári világ maradékait. Tagjai között találjuk Alekszandr Kuprint, Arisztarh Lentulovot, Ilja Maskovot és Robert Falkot. Maskov emlékezetes festménye a Nő tükörrel. Erőteljes színeik hasonlatosak a francia fauve-ok (vadak) munkáihoz. Az orosz kubisták általában Franciaországban tanultak, bár az oroszos stílust megőrizték abban, ahogyan a síkokat felbontották és áthelyezték. Magukat kubofuturistáknak nevezték. Az orosz avantgárd egyik büszkesége Kazimir Malevics, aki Petrográdban a szuprematizmust képviselte 1915-ös nagy kiállításukon. A szupremusz kifejezés a mindenek fölöttiséget hirdette a vityebszki művészkörben. Ott találjuk Olga Rozanovát, Ivan Kljunt és Ljubov Popovát. Az 1915-ös kiállításon támadt a nagy ellentét Malevics és Tatlin között. Utóbbi az első internacionálé emlékművét alkotta meg – látjuk egy fényképen. 1920 után egy szűk társaságban a produktivizmust dicsőítették. A múzeum tulajdonában van a neves Alekszandr Rodcsenko Absztrakt kompozíciója is 1910-ből.

Lenin halála után mindebből csak a didaktikus elemek maradhattak, vagyis a szocreál korszaka kezdődött. 1922-ben Berlin rendezett egy kiállítást a modern orosz alkotásokból. Több orosz művész adott ihletet nyugati társainak.

Az első világháború után Oroszországban nyomor, éhezés, járvány pusztította a lakosságot. Az ideológiai harc folytatódott: a templomokat világi építményekké alakították, tornyaikat lerombolták. Megalakult a szovjet állam és berendezkedés. A művészek gyakran külföldre távoztak, s ott szereztek hírnevet (Malevics, El Liszickij).

Az utolsó szekcióban Geréb Anna filmtörténész állított össze filmeket az 1905-25 közötti néhány progresszív év alkotásaiból. Korabeli dokumentumokon látjuk a cárt, az udvari mulatságot, a forradalmat, Lenin beszédét, a templomrombolást, a háborút. Olyan művészek készítették a filmeket, mint Dziga Vertov vagy Szergej Eizenstein. Egyébként a filmek más orosz emléktárgyak mellett megvásárolhatók a Múzeum Shopban, ugyancsak az elegáns kétnyelvű (magyar-angol) kiállítási katalógus.

 

Dobi Ildikó -EuroAstra

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s