A Jagelló-kor legjelentősebb műpártolója: Bakócz Tamás

 

 

A Jagelló-kor legnagyobb mecénása Magyarországon kétségkívül Bakócz Tamás esztergomi érsek volt.

 

bakoczkapolna

A Bakócz-kápolna a szentély felé, 1507. Esztergom, főszékesegyház

Mátyás halála után egyre nagyobb hatalmat szerzett magának az országban, pályája csúcsán még a pápai trón megszerzésével is próbálkozott (1513). 1497-ben tette át székhelyét Egerből Esztergomba, majd 1500 után (ekkor ment haza Beatrix Nápolyba) kibővítette az érseki palotát. 1506-ban letétette temetkezési helyéül szánt kápolnája alapkövét a Szent Adalbert-székesegyház déli oldalán, s egy év múlva már belső főpárkányig felemelkedett az épület. Belső tere fölé aranyozott bronzlapokkal díszített kupola borult, és – egy régi rajz szerint – a lanternás kupola az épület külső megjelenését is meghatározta. Itálián kívül ez volt az első centrális alaprajzú, all’antica templomépület Európában. Olasz mesterek tervezték és építették, alaprajza, részletmegoldásai a legmodernebb itáliai stílusirányzatoknak feleltek meg, és díszítő-szobrászati elemei is a legmagasabb színvonalat képviselték. A ma Bakócz-kápolnaként ismert épület másodlagos helyen áll, az esztergomi főszékesegyház egyik mellékkápolnájaként. Fehér márvány főoltára Firenzében készült, Andrea Ferrucci műhelyében, s onnét érkezett Esztergomba. A többszintes oltárépítmény kompozíciója a római diadalívekét követi, kicsinyített változatban. Az egykor fülkékben álló szobrokat az oszmánok elpusztították, az oromzat Angyali üdvözlet domborművén pedig összezúzták az arcokat, letörték a karokat. A XVIII. században a hiányokat stukkóval pótolták; a legutóbbi restaurálás során csak Mária arcán hagyták meg a barokk kiegészítéseket.

 

kesogot-36. Esztergom, Bak%F3cz-k%E1polna, metszet

Johann Baptist Packh: A Bakócz-kápolna keresztmetszete a sekrestye felé (az áthelyezés előtt), 1823. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria

bakócz

Andrea Ferrucci: Angyali üdvözlet a Bakócz-kápolna oltárán, 1519, Esztergom, főszékesegyház

 

Bakócz több fontos darabot is megszerzett magának Mátyás király kincsei közül: hozzá került a Mátyás-kálvária (ez ma is az esztergomi káptalan tulajdonában van), és az uralkodó Firenzében szőtt trónkárpitja. Nevével hozható kapcsolatba az a kétkötetes, befejezetlen hatalmas graduálé is, amelyet valószínűleg az esztergomi Szent Adalbert-székesegyháznak szántak, s amelyet Budán kezdtek illuminálni valamikor az 1510-es években. Több liturgikus kódexet festettek ki ebben a műhelyben és címeres nemeslevelek tucatjait, köztük a legszebbet, szerdahelyi Imreffy Mihály címereslevelét 1523-ban. Ezeken a miniatúrákon nyoma sincs a gótikus díszítőgyakorlatnak, minden motívumuk, mitológiai lényeket felvonultató apparátusuk a reneszánsz eszköztárához tartozik.

 

Írta: Mikó Árpád
Forrás: Bellák Gábor – Jernyei Kiss János – Keserű Katalin – Mikó Árpád – Szakács Béla Zsolt – Magyar művészet (117-119. oldal Corvina Budapest, 2009 ISBN: 9789631358711

A Kiadó engedélyével

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s