Közzétette: A Kr. e. 6. századtól nagy vaskori civilizáció hálózta be Európát az ibériai-félszigettől a Balkánig. Harcias népeinek, a keltáknak azonos vallásuk volt és rokonnyelveket beszéltek, amelyek máig tovább élnek a gael, velszi, ír és breton formájában. Ügyes fémművesek voltak, és pompás, gazdagon díszített ékszereket gyártottak.
A kelták több száz különféle, hol egymással szövetséges, hol egymás ellen háborúzó nemzetségbe szerveződve éltek, és nem tartották magukat egy népnek – déli szomszédaik, a görögök és rómaiak viszont annál inkább. A korabeli leírások szerint elborzasztotta őket a kelták néhány szokása, így a fejvadászat és az emberáldozat. Maga a „kelta” szó is a görög nevükből, a keltoiból ered.
Hadviselés
A kelta törzsek gyakran háborúztak egymással, amire a számos erőd, valamint egy, csak Skóciában látható toronyfajta, a broch utal. A kelta seregek olykor a déli országokat fenyegették, például Kr. e. 391-ben kifosztották Rómát, Kr. e. 279-ben pedig a görögöket támadták meg. De nemcsak a küzdelemben jeleskedtek, hanem a letelepedésben is, egy kisebb törzs átkelt Kis-Ázsiába, és a mai Törökország területén megalapították Galatiát, ahol még Kr. u. 5. században is keltául beszéltek.
Skóciában a kelta nemzetségfők több mint 500 jellegzetes kőtornyot, ún. bronchot építettek. A képen a Dun Carloway látható Lewis szigetén. A bronchok elérhették a 13 méteres magasságot is. Vitatott, hogy inkább erődítmények vagy lakóhelyek voltak, esetleg a kettő egyszerre.
Városok
A földközi-tengeri népekkel való mind gyakoribb érintkezés megváltoztatta a kelta társadalmat és szokásokat. A Kr. e. 3. évszázadtól kezdve már erődített városokat építettek, melyeket a rómaiak oppidának neveztek el (az „ob pedum”elkerített helyet jelent). Legnagyobb városuk a mai délnémet Manching helyén állt mintegy 400 hektáron, és 5-10 ezer lakója lehetett. Az oppidumok kereskedelmi és ipari központok voltak, ahol görög mintára pénzt is vertek.
kelta érme hátlapja
Római hódítás
A Római Birodalom idővel a kelta területek javát bekebelezte, és a kelta életmód is lassan eltűnt. Skócia és Írország viszont megőrizte függetlenségét, ezért maradhattak fenn mindmáig a kelta nyelv utódai.
Hadviselés
A rómaiakkal ellentétben, akik fegyelmezett alakzatokban harcoltak, a kelták az egyéni dicsőséget keresték a harcmezőn. Gyalog is, lóháton is küzdöttek, valamint kétlovas szekérről hajítottak dárdát az ellenségre. Bátorsága jeléül számos kelta harcos meztelenül ment a csatába.
A csomaközi sisak
A magas rangú harcosok inkább látványos, mint célszerű díszsisakot viseltek. Ennek a román Szatmár megyei Csomaköz mellett talált sisaknak a tetejét valamilyen ragadozó madár szobra díszíti.
A kirkburni kard
Ez a 70 centi hosszú vaskard egy katonasírból került elő az angliai Kirkburnben. 37 darab vas, bronz és szaru alkatrészből állították össze, és vörös üveggel díszítették.
A battersea-i pajzs
Ezt a 27 darabból összeillesztett pajzsot is áldozatul dobták a Temzébe. Inkább lehetett dísztárgy, mint harci eszköz.
Hiedelmek és rítusok
A seregnyi kelta isten közül a leggyakrabban egy agancsos férfit ábrázoltak, akinek a vadállatokhoz lehetett valami köze. A kelták azzal tisztelték meg isteneiket, hogy értékes tárgyakat dobtak be folyókba és tavakba, mert hitük szerint ezeken át vezetett az út az istenek világába. De bemutattak állat- és emberáldozatot is.
Lighthouse 