Alexander von Humboldt, német természettudós és utazó

Alexander von Humboldt német természettudós 1769. szeptember 14-én született.

A földrajztudomány egyik legnagyobb alakja Berlinben látta meg a napvilágot. Apját kilencéves korában veszítette el, Wilhelm bátyjával együtt (ő később államférfiként és nyelvészként szerzett hírnevet) rideg és távolságtartó anyja nevelte. Gazdaságtant, mérnöki, ásványtani, bányászati ismereteket tanult, huszonhárom évesen már a bayreuthi hercegség bányászati és kohászati ügyeinek vezetésével bízták meg.

Alexander von Humboldt, Joseph Stieler 1843-ban festett képe

A sótermelés tanulmányozása céljából beutazta Felső-Bajorországot, Galíciát, diplomáciai küldetéseket teljesített Itáliában, felkereste Angliát, Svájcot, Franciaországot és Ausztriát.

Az állami szolgálatból kilépve úgy döntött, régi vágyának engedve messzi tájakra utazik. Megszerezte IV. Károly spanyol király támogatását, és 1799-ben egy francia botanikussal Latin-Amerikába indult az ottani flórát és faunát tanulmányozni. Öt év alatt csaknem 10 ezer kilométert tettek meg a spanyol gyarmatokon gyalog, lóháton és kenun. Feltárták az Orinoco vidékét, rájöttek, hogy létezik összeköttetés az Amazonas és az Orinoco folyamrendszere között.

Bejárták az Andok fennsíkjait, minden korábbinál magasabbra másztak fel a Chimborazóra, amelyet akkor a világ legmagasabb pontjának hittek. Tüzetesen tanulmányozta Kuba természetrajzát és társadalmát, ezért emlegetik a sziget második felfedezőjeként. Dél-Amerika nyugati partjainál felfedezte a nevét viselő hideg tengeráramlást. Mexikóban felajánlották neki, hogy legyen a kormány tagja, de nemet mondott, útban hazafelé Washingtonban megismerkedett Thomas Jefferson amerikai elnökkel.

Expedíciója eredményeit 30 kötetben jelentette meg francia és latin nyelven. A kiadást számos elismerés követte, több akadémia választotta tagjának, a porosz király kamarássá nevezte ki, és évjáradékban részesítette. 1827-ben visszatért Berlinbe, ahol Vilmos porosz herceg tanácsadója lett. 1829-ben ismét távoli útra indult, bejárta az Urált, Szibériát, Belső-Ázsiát egészen Kínáig, miközben földrajzi, geológiai és meteorológiai megfigyeléseket tett.

Igen jelentősek meteorológiai térképei, feltárta az egyes területek növény- és állatvilágának összefüggéseit, következtetéseket vont le a vulkáni erők kőzetátalakulásban játszott szerepéről, a földkéreg alakulásáról. Kimutatta az éghajlat és a növényzet szoros kapcsolatát, bevezette az izoterma (az azonos hőmérsékletű földrajzi helyeket összekötő vonal) fogalmát. Kosmos című összefoglaló művében a természetet rendezett egészként kísérelte meg bemutatni.

1859. május 6-án bekövetkezett halála után vagyonát – mivel családja nem volt – tudományos célra fordították. Emlékére hozták létre a Humboldt Alapítványt, amely tudósok számára biztosít ösztöndíjakat, Berlinben szobra áll Wilhelm bátyjával együtt a róluk elnevezett egyetem előtt. Számos állat- és növényfaj, természeti képződmény, közterület és oktatási intézmény viseli nevét világszerte.