Kosztolányi Dezső

Közzétette:

 

 

Kosztolányi Dezső (Szabadka, 1885. március 29. – Bp., 1936. november 3.): író, költő, műfordító, újságíró.

 

kosztolanyi_szinhaztorttar_nagy

(1885 – 1936)

 

Gimnáziumi tanulmányait Szabadkán kezdte, kitűnt az iskola önképzőkörében. 1901. október 26-án a Budapesti Napló közölte versét. 1903-ban néhány hónappal az érettségije előtt kizárták a gimnáziumból. Szegedre íratták át, majd vissza Szabadkára, magántanulóként. Jelesen érettségizett, jutalmul Abbáziába ment nyaralni. Tanulmányait a budapesti egyetemen, magyar–német szakon folytatta. Barátságot kötött Babits Mihállyal és Juhász Gyulával, állandó szereplője volt Négyesy László stílusgyakorlatainak. 1904-ben a bécsi egyetemre iratkozott át. Októberben a Bácskai Hírlap munkatársa lett. 1905-től rendszeresen írta Heti leveleit. 1905-ben újra a pesti egyetemre járt, de tanulmányait nem fejezte be. 1906-tól a Budapesti Napló belső munkatársa lett.

1907-ben megjelent első verseskötetét (Négy fal között) Ady ironikus kritikával fogadta. 1908-ban Az induló Nyugat szerzője lett. Versciklusa, A szegény kisgyermek panaszai (1910) rendkívül népszerűvé tette. 1913-ban feleségül vette Harmos Ilona (írói nevén Görög Ilona) színésznőt. Megjelent Modern költők című műfordításkötete. 1915-ben megszületett fia, Kosztolányi Ádám. 1919 végén az Új Nemzedék munkatársaként vitatható értékű cikkeket írt e lap Pardon című rovatába. Politikai nézeteinek lehiggadását jelezte, hogy a Pesti Hírlap munkatársa lett. Nero, a véres költő című regényének 1924-i német kiadásához Thomas Mann írt előszót. 1922 és 1924 között írt verseiből alakította ki A bús férfi panaszai című versciklusát. 1924-ben megjelent Pacsirta című regénye, melyet 1925-ben az Aranysárkány, 1926-ban az Édes Anna követett. E regényeivel a magyar prózairodalom legnagyobbjai közé emelkedett. Tevékeny szerepet vállalt a nyelvművelésben, cikkek sokaságában támadta a nyelvhasználat idegenszerűségeit. Novelláiban új hőse jelent meg: Esti Kornélban saját „másik énjét” is ábrázolta.

A Tollban 1929. júl. 14-én megjelent az Ady-revíziót meghirdető írása: Az írástudatlanok árulása (Különvélemény Ady Endréről). Hatalmas vihart kavart, megosztotta az irodalmi közvéleményt. Hajdani barátai – közöttük Babits Mihály – vele szemben foglaltak állást. Az Esti Kornélt (1933) Babits fenntartásokkal fogadta. Hajdani barátságuk megszakadt.

1930-ban a Kisfaludy Társaság tagjai közé választotta, ugyanebben az évben a Magyar PEN Klub elnöke lett.

1933-ban megszületett e korszakának összefoglaló műve, a Számadás című szonettciklus, 1935-ben pedig Számadás című verseskötete. 1933 nyarán jelentkeztek később végzetessé váló betegségének első tünetei. Ez év őszén írta a Hajnali részegséget. 1935-ben megismerkedett a Szeptemberi áhítat ihletőjével, Radákovich Máriával, utolsó nagy szerelmével. 1936 januárjában betegsége ismét súlyosra fordult, Stockholmban kezelték. Tengerszem címmel jelentek meg összegyűjtött elbeszélései. Halála után legjelesebb kor- és nemzedéktársai búcsúztatták. 1936–1940 között összegyűjtött munkái, Szeptemberi áhítat címmel kiadatlan versgyűjteménye, 1940-től 1947-ig a Nyugat kiadásában hátrahagyott művei (1–11) jelentek meg.

Utóélete nem volt zavartalan és nagyságához méltó. 1948-tól hét évig nem jelenhetett meg műveinek új kiadása. Az ötvenes évek irodalompolitikája az ő írásain szemléltette „az erkölcsi normák felbomlását”. 1954-ben jelentek meg Válogatott novellái. A későbbi korszakok irodalomszemlélete igazi helyén, irodalmunk legnagyobbjai között értékeli.

Költészetében A szegény kisgyermek panaszai és utolsó korszakának nagy versei jelentik a csúcsot. Az előbbiben egy európai életérzést fejezett ki nagy művészettel és beleérzéssel; utolsó korszakának alapérzése a részvét és emberség, melyeket felvilágosult racionalizmusa fogott keretbe.

Költői tevékenységének szerves kiegészítői műfordításai, melyekben szabadon csapongott a világirodalomban, nem hűségre, hanem szépségre törekedve.

Regényei és elbeszélései a magyar próza egyik csúcspontját jelentik. Rendkívüli hatást tett irodalmunkra: Márai Sándor, Ottlik Géza, Esterházy Péter tisztelegtek emléke előtt.

Cikkeiben ugyancsak műfajteremtőnek bizonyult: a magyar tárcaírás mestere volt, személyes reflexióival gazdagította a bemutatott élettényeket. Bírálatai a magyar impresszionista kritika kiemelkedő teljesítményei; nagy megértéssel és beleérzéssel elemzett minden művet és jelenséget.

 

Neumann-ház – Irodalmi Szerkesztőség (Rónay László szócikke alapján: Új Magyar Irodalmi Lexikon, CD-ROM, 2000)

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s