Közösségi asztalunk

Közzétette:

 

 

A mexikói Milpa Altában a hívek együtt étkeznek, imádkoznak, ünnepelnek: Így érzik teljesnek az életüket.

 

Milpa Alta_1

Homokot hintenek díszítésül Milpa Alta egyik utcáján a januári zarándoklatot megelőző többnapos ünnep, a Rejunta alkalmából. Mexikóvárosnak ezen a külterületén évente hétszáznál több vallási ünnepet is tartanak.

Milpa Alta lakói helyi szokás szerint hatalmas lakomát csapnak karácsony előtt. Néhány nap alatt 60 ezer tamalét (kukoricalepényben párolt, hússal töltött kukoricamasszát), és hozzá 20 ezer liternyi forró kakaót készítenek a látogatóba érkező több ezer zarándok megvendégelésére.

Ennyi embert jóllakatni bizony nagy feladat. „Rengeteg a dolgom” – mondja Virginia Meza Torres, ezzel egyben tudomásomra is hozza: nem ér rá velem fecsegni. Fehér pikéblúzában nagyon csinos. Férje, Fermín Lara Jiménez fehér ingben, szürke mellényben áll mellette a ház udvarán. Idén ők a ceremóniamesterek, ők szervezik a zarándoklatot a száz kilométerre fekvő Chalma városába. A lakoma, a La Rejunta egyfajta előkészület a zarándoklatra, amelyre húszezer asszony, férfi, gyermek kerekedik fel Milpa Altából, kel át a hegyeken, vándorol el a szent barlanghoz.

A chalmai templom oltárán áll El Señor de Chalma („chalmai Mi Urunk”) életnagyságú, erősen megfeketedett szobra. A spanyol hódítás előtt indiánok imádták itt isteneiket. Aztán megjöttek a misszionáriusok, és lám, csoda történt – feltűnt itt ez a Jézus szobor! Így lett Chalmából Mexico egyik leghíresebb katolikus zarándokhelye.

Milpa Alta lakói január 3-án kelnek majd útra, ezért a nagy sürgés-forgás. A Rejunta minden mozzanata szertartás. A férfiak már egy évvel előbb gyűjteni kezdik a tűzifát. A lakomához való kukoricát, zöldségeket és húst környékbeli parasztoktól szerzik be. Mindent frissen, helyben kell készíteni, szó sem lehet fagyasztott áruról vagy készételről. Szállingóznak már az önkéntes segítők, őket a vendéglátó lánya, Monserrat Lara Meza fogadja, aki biológusként végzett az egyetemen, de most egy hétre félreteszi a tudományt.

Vallási és családi rítusok

Évente több mint hétszáz vallási ünnepet ülnek meg ebben a körzetben, Mexikóváros külterületén. Fermin és Virginia ceremóniamesteri megbízatása 2013 májusában gazdag lakomával kezdődött. Amikor egy év múltán lejár a megbízatásuk, a házaspár új ceremóniamesternek adja a stafétabotot. A tisztséget bizottság adományozza. Már 2046-ra is megvan a ceremóniamester.

Milpa Alta Mexikóváros legszegényebb kerülete, ám, akik itt születtek és nőttek fel, mint például Juan Carlos Loza Jurado, csak legyintenek a statisztikákra: mit beszélünk szegénységről, amikor a családok minden tagja, akár dolgozik éppen, akár munkanélküli, mindennap élelemhez és egyéb támogatáshoz juthat? Miféle szegénység az, amikor az év nagy része ünnepekből áll? A vidékfejlesztési tanulmányokat folytató Loza tudományos alapon is megvizsgálta szülőhelyét, és úgy találta: igen erős közöttük az összetartás.

Igen, a helybelieket idekötik a hagyományos értékek, így a közös étkezés. „Az, hogy együtt eszünk, erősíti kötődésünket egymáshoz” – magyarázza Josefina García Jiménez, aki gyakran főz rokon gyerekekre. „Ilyenkor úgy érzem, továbbadom nekik a hagyományokat, és ők felnőttként is emlékezni fognak majd arra, hogy mit kaptak tőlem.”

Milpa Alta_2

Ernesto Alvarado Salazar ezen a napon veszi át Fermin Lara Jiméneztől a ceremóniamesteri tisztet. Kifejezetten erre az alkalomra készült étel, teli üstök fölött mond imát a városban rendezett ünnepen. Mellette a füstölőben copal gyanta ég.

Lakoma előtti ima

Ahogy a legtöbb mexikói, Josefina García Jiménez is nagyon fontosnak tartja szokásaik között az úgynevezett sobremesát. Ez nem egyéb, mint hogy étkezés után a család nem azonnal bont asztalt, nem széled rögtön szanaszét, hanem együtt maradnak, és hosszasan eldiskurálnak. Ilyenkor bevallják apróbb bűneiket, pletykálkodnak, jókat nevetgélnek. Sobremesa idején mindenféle csodákat és előjeleket is megtárgyalnak, sőt a régi zarándoklatok is szóba jönnek, amikor a férfiak még lóháton vitték az elemózsiát és minden egyéb holmit Chalmába. A terített asztal mellett így apáról fiúra száll Milpa Alta története.

Maríja Elazar Labastida Rosas élénkvörös copfjait sötétlila szalagok díszítik. Éppen tamalét kavargat Catalina Peña Gomez , a főszakácsnő szigorú felügyelete mellett. Doña Cata közben a szósz illatára és a tészta állagára figyel, tábornokhoz illő határozottsággal adja ki parancsait, ha beavatkozásra van szükség. Látszik rajta, hogy a főzésben nem ismer tréfát.

Doña Cata 68 esztendős, fájnak a visszerei, de a végső előkészületek idején mégis éjjel-nappal a konyhában ügyködik. „Ha főzök, elönt a szeretet.” Szakácskodott, amíg a lába bírta. Most abból él, amit a lakomák elkészítésével keres. Jó nagy adagot főzött, de aztán megijedt, hogy nem lesz elég. „Könyörögni kezdtem az Úristenhez, hogy juttasson mindenkinek, és lám csak, egyszerre csak több lett a fazékban! Mivel tiszta szívemből kívántam, elég lett végül a leves.”

Milpa Alta_map

Vasárnap hajnalban a szakácsok és szakácsnők arca már gyűrött a fáradtságtól, de egyikük sem panaszkodik. Inkább azzal büszkélkednek, hogy a hitük erőt adott nekik; íme, talpon tudtak maradni egész éjjel! Virginia a ceremóniamesternő váltig állítja, hogy remekül érzi magát, pedig igencsak nyűttnek látszik, fehér blúza gyűrött már, kicsúszott a szoknyából. Feszült arccal dolgozik, most éppen fát dob a tamalék alatt lobogó tűzre.

Eljön a tálalás ideje. A férfi szakácsok mintegy őrt állnak, gondosan porciózzák a tamalét: annyit adnak mindenkinek, amennyit megítélésük szerint az illető adománya megér. Ugyanígy járnak el az atoléval is, amelyet Doña Cata egész éjjel kavargatott, nehogy megcsomósodjék. Tény és való: az ital bársonyosan sima lett. Doña Cata mindent megtesz azért, hogy a vendégek jóllakjanak, elégedettek legyenek. „Miért hagynám, hogy másé legyen a dicsőség?!” Meri szorgalmasan az italt, a gyerekek sikonganak a gyönyörűségtől. Doña Cata végre elmosolyodik – de csak egy pillanatra. Még rengeteg csészébe kell atolét mernie.

Aztán néhány nap múlva már újabb feladat vár Doña Catára: cukorkával kell megtöltenie a csillag alakú papírtölcsért, a Piñatát, mivel közeleg a karácsonyt megelőző kilencnapos Posadas – az elnevezés a Szent Családnak nyújtott éjszakai szállásra utal. Milpa Alta lakói megint ünnepelni fognak, örömteli elégedettséggel adóznak az étel, család és a hit szentségének.

 

Milpa Alta_3

Az utolsó vacsora
A nagyhéten műkedvelő színjátszók adják elő Krisztus és a tanítványok utolsó vacsoráját a Milpa Alta-i Mária mennybemenetele templomban. A történeti hűség okán csupán húsételt fogyasztanak.

 

Írta Victoria Pope, Fényképezte Carolyn Drake
Megjelent a National Geographic Magazin 2014. decemberi számában
Képek: http://www.nationalgeographic.com/foodfeatures/communal-table/

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s