Georges Bizet emlékére

Közzétette:

 

 

176 évvel ezelőtt Megszületett George Bizet a romantika nagy francia zeneszerzője

 

Georges_bizet

Georges Bizet

(1838-1875)

A Carmen szerzője. Nem sokkal az operája hűvös fogadtatása után, fiatalon meghalt.

 

Az alábbiakban anekdotákat, rövid történeteket olvashatnak a zeneszerzőről.

 

Itt a nők erénye fabatkát sem ér, és a férfiak többsége bármire képes pár garasért. Ugyanez érvényes a felsőbb osztályokra, csak magasabb az ár. Száz közül egy nő sincs, akinek ne volna egy bíborosa, püspöke vagy papja, attól függően, mennyire előkelő a hölgy. … Reméltem, Párizsból eljőve megmenekültem a könnyelmű nőktől, de nincs ilyen szerencsém. Biztos nagyon mérges leszel, de mit tehetek? Te, egyike a ritka erényes asszonyoknak, akik a kötelességüknek élnek, és odaadóan szeretik a családjukat, ezerszer többet érsz, mint a szent mártírok. Lehet, hogy nem hiszed el, de mi igen.

Róma, 1858. június 25.Bizet levele édesanyjához

 

Bizet-vel nagyon jó barátok voltunk, és minden bánatunkat megosztottuk.

– Te szerencsésebb vagy nálam – mondogatta. – Te nemcsak a színpadra tudsz zenét írni, mint én. Én nem értek máshoz.

Saint-Saëns

 

A Gyöngyhalászok bukása után egy barátja közölte Bizet-vel, hogy megvette az opera kottáját.

– Mi a fenének? – döbbent meg a zeneszerző. – Megkaphattad volna az enyémet. Egyébként úgyse fogod semmi hasznát venni.

A Carmen első felvonása után egy sereg fiatal zeneszerző (közöttük Vincent D’Indy) gyűlt Bizet köré, és hangosan dicsérték az operáját.

– Ti vagytok az elsők – sóhajtotta, és úgy képzelem, az utolsók is.

Bizet özvegye 1886-ban feleségül ment egy gazdag ügyvédhez, és fényűző szalont nyitott Párizsban. Egyszer egy előkelő hölgy megkérdezte tőle, szereti-e a zenét.

– Az első családomban gyakran játszottak nálunk – válaszolta Halévy lánya, Bizet özvegye titokzatosan.

 

Forrás: Norman Lebrecht – A komolyzene anekdotakincse 199-200. oldal) Európa Könyvkiadó Budapest, 2012 ISBN 978 963 07 9362 9

 

Első szerzeményét 11 évesen alkotta, ekkor már a párizsi Conservatoire diákja volt. Itt ismerkedett meg Halévyvel, aki zeneszerzést tanított neki és aki nagy hatással volt művészi kibontakozására. Első jelentős művét, a C-dúr szimfóniát[1] 17 éves korában írta, és ezzel elnyerte a Római-díjat, amelynek révén három évet tölthetett az olasz nagyvárosban. Kortársai idegenkedve fogadták színpadi kísérleteit és drámai zenéjének szokatlan, realisztikus hangját. Don Procopio című vígoperáját 1906-ban mutatták be kevés sikerrel, de következő műve, a Gyöngyhalászok című opera sem nyerte el a nézők tetszését. Ez követően más szerzők műveinek átdolgozásából és zongoratanításból élt. 1871-ben besorozták a Nemzeti Hadseregbe a francia–porosz háború miatt, így kevés ideje maradt a komponálásra. 1871-ben írta zongorára a Gyermekjátékok című sorozatot, valamint a Dzsamilé című egyfelvonásos operáját. A párizsi Vaudeville-színház igazgatójának kérésére írt Alphonse Daudet Az arles-i lány című elbeszéléséhez kísérőzenét. Ezt áthangszerelte nagyzenekarra, és a mű hangversenydarabként hatalmas sikert aratott. Élete utolsó alkotása a Carmen című operája volt, amellyel azt remélte, hogy ez végre áttöri a francia közönség közönyét. A várt siker elmaradt, és a bemutató után néhány nappal a nagybeteg zeneszerző elhunyt. A Carmen későbbi előadásai viszont már hatalmas sikereket arattak, a mű pedig a közönség egyik nagy kedvence lett, és a mai napig az egyik legismertebb és leggyakrabban játszott opera.

Forrás: Wikipédia

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s