A mai hazai németség betelepülése

 

svab1Svábbálok, színes népviselet, fúvós- és sramlizene, néptánc-fesztiválok; ez az, amit mindenki hallott és tud a magyarországi német nemzetiségről, vagy ahogyan általában mondjuk: a svábokról. Kik ezek a svábok, valóban svábok-e a szó legszorosabb értelmében?

 

Az újkori telepítésű németség sváb elnevezése az egész Kárpát-medencében elterjedt, a szomszéd népek nyelvében is. Pedig igazi svábok valójában csak Szatmár megyében telepedtek le. Hogyan válhatott egy ennyire elenyésző kisebbség neve a hazai németségnek eléggé általánosan használt saját elnevezésévé? A középkorban egy törzs, a szász neve jelölt minden németet a bajoron kívül. Az első telepesek nagy többsége valóban Svábföldről – Schwabenből, Württembergböl – érkezett, Ulmon át, a Duna mentén Magyarországra. Az ő törzsi nevük rögzült a Duna-medence valamennyi népének nyelvében mint a török hódoltság felszámolása után érkezett német telepesek általános elnevezése. A névadó törzs maga e tájon jobbára csak nevében él. A 18. század nagy pestisjárványai leginkább őket tizedelték meg, másrészt ők vándoroltak tovább a Duna mentén délre, egészen Dobrudzsáig és Ukrajnába, sőt a Volga mellé és a Kaukázuson túlra is. Jellemző, hogy utódaikat pl. Ukrajnában más német telepesek még századunkban is die Ungarn-nak (a magyarok) hívták, holott pontosan tudták róluk, hogy svábok. Helyükre a Kárpát-medencében szinte mindenütt bajorok és frankok léptek, manapság őket hívjuk sváboknak.

A mai Magyarország területén élő német népcsoport egyes rétegei a történelmi fejlődés során különböző szakaszokban és népmozgalmi hullámokban kerültek mai lakóhelyükre, így a hazai németség mai arculatának kialakulásában is különböző tényezők, illetve körülmények játszottak meghatározó szerepet.
A középkori iparosodás és városi fejlődés kibontakozásában a magyar uralkodók jelentős szerepet szántak a német kézműveseknek és kereskedőknek. A 13. század folyamán sok magyar városban jelentek meg német polgárok. A tatárjárás után ez a folyamat átmenetileg még jobban felerősödött. A magyar királyok telepítési politikája az ország belső, gazdasági érdekeiből fakadt; a német telepesek megnevezése “vendég” (hospes), ami alapvetően jó viszonyra mutat. Csak a Szentföldről kiszorult német lovagrend – amelyet határvédelmi feladat ellátása fejében engedett II. Endre megtelepedni Magyarországon – tett kísérletet arra, hogy államilag is önállósítsa magát, amiért is a király a lovagokat kiűzte az országból. A mai Magyarország németségének csak egészen kis hányada az, amely még az Árpád-kori telepítések során honosodott meg, éspedig a nyugat-magyarországi németség (a mai osztrák határ mentén), illetve a Börzsöny egykori bányavárosának, Nagybörzsönynek német lakossága.

svab2Sváb népviselet

A mai hazai németség túlnyomó többsége tehát a török hatalom letörését követő telepítések során lelt új hazát Magyarországon. Ebben egyidejűleg több tényező összjátéka érvényesült. A hódoltság és az állandó háborúskodások következtében a megszállt országrész településeinek nem kis része elpusztult vagy elnéptelenedett, így – főleg a déli végeken – hatalmas területek, egykor gazdag termőföldek váltak ismét mocsaras vadonná. Az ország újjáépítésének első feltétele volt e termőföldek visszanyerése. A földbirtokos osztály ezért mindent megtett, hogy bárhonnan, de minél több munkaerőt szerezzen birtokai művelésére. A számításba vehető szomszédok közül kedvező lehetőség kínálkozott erre a Német-római Birodalomban, ahol a harmincéves háború óta – és nem utolsósorban a fokozódó feudális elnyomás következtében – ismét magasra szökött a kivándorlási láz, így mindenütt a birodalomban, de a dél- és középnémet területeken különösképpen, eredményesen folyhatott az a telepestoborzás, amelyet a magyar nagybirtokosok toborzó ügynökei folytattak. Nemcsak magánosok toboroztattak, hanem a katolikus egyház, sőt maga a királyi kamara is. Nem kis szerepet játszott az is, hogy a lutheránus és kálvinista német parasztok biztosabb menedékre számíthattak a protestáns magyar urak földjén, mint az ellenreformációtól akkor már erősebben gyötört német vagy osztrák tartományokban.

svab3Sváb falukép

Röviddel Buda felszabadítása után, már 1689-ben megjelent az a királyi telepítési rendelet, amely a telepítés feltételeit és módozatait szabályozta. Ennek irányítására hívták életre a királyi Újszerzeményi Bizottságot (Neoacquistica Commissio),amely a gazdasági szükségből egyúttal politikai tőkét is akart kovácsolni, arra számítva, hogy a katolikus német telepesek eleve a dinasztia támaszai lesznek a kuruckodó, Habsburg-ellenes magyar nemességgel szemben. A német telepesek mellett szólt még az is, hogy többnyire fejlettebb mezőgazdasági módszerek birtokában voltak, mint a hazai lakosság.

svab4A telepítési akció, három nagy szakaszban, lényegében az egész 18. századot átfogta. Az első szakasz (1689-1740) még III. Károly nevéhez kapcsolódik. Ekkor jöttek nagyobb számban német parasztok a Dunántúlra, az Alföldre és az Északi-középhegység peremvidékeire, de szórványosan már a Bácskába és a Bánságba is. Ekkor keletkezett sváb településtömb Szatmár megyében. A telepítések második szakasza Mária Terézia korára esik. Ekkor a földesúri magánkezdeményezést egyre inkább a kamarai telepítés szorítja ki a helyéről. Az alapvető ok itt is gazdasági: a királyi kamara a korona uradalmak fellendítésére sikeres versenytársként lép fel a német paraszti munkaerőpiacon, amennyiben a telepeseknek biztosított kedvezmények (építkezési segély, több évi adómentesség) terén túllicitálja a magánbirtokosokat. Ezek a teréziánus telepesek már szinte kizárólagosan a déli határvidéken állapodtak meg. A harmadik, egyúttal utolsó szervezett telepítési akciót II. József 1782. évi pátense vezette be. A németek a déli kamarabirtokokra, kisebb számban máshová is, így Pest, Esztergom, Vas, Tolna és Somogy megyébe települtek le.

Pelcz Erzsébet és Müller Ádám, a jómódú paraszti családból származó fiatal pár 1937-ben kötött házasságot. A menyasszony 17 esztendős volt. (dzm-museum.de)

A kezdőképen: Sváb család Óbányán (Altglashütten), elöl középen egy ifjú Pécsről (Fünfkirchen) (dzm-museum.de)

Forrás: Manherz Károly: A magyarországi németek, Press Publica, 1999
Kép: Salamon László: http://mitglied.multimania.de/Schlarbhofen/founding_de.htm; http://www.dzm-museum.de
-Király Csilla- A Földgömb 2010. október 09.

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s