Vámbéry Ármin

Közzétette:

 

 

101 évvel ezelőtt, ezen a napon hunyt el Vámbéry Ármin, nemzetközi hírű magyar utazó, keletkutató.

 

Vámbéry_300x

 

Vámbéry Ármin magyar turkológus és utazó (Szentgyörgy, 1832- Budapest, 1913). Úgy lett egyetemi tanár, hogy nem végzett egyetemet. Első, négy évig tartó törökországi tanulmányútja során figyelmét a a magyar régmúlt ázsiai, elsősorban török kapcsolatai kötötték le. 1861-ben dervisruhában beutazta Közép-Ázsia török ajkúak lakta területeit, ahová abban az időben nem tehette be a lábát európai ember. Miután ez a térség akkor Irán, Oroszország, Törökország és Anglia politikai érdeklődését is magára vonta, Vámbéryt az angol külügyminisztérium is foglalkoztatta. Tudományos tevékenységét s utazóként megszerzett ismereteit külföldön, elsősorban Angliában mindig nagyra értékelték, de Magyarországon a magyar nyelv és történelem török kapcsolataira vonatkozó tanításai nagy vitákat kavartak. Főbb művei: Az iszlám a XIX. században; Keleti életképek; Dervisruhában Belső-Ázsiában; A török-tatár nyelvek etimológiai szótára.

Küzdelmeim című, önéletrajzi könyvének előszavában így ír:

Vámbéry könyv

 

Van egy török példabeszéd, mely azt mondja, hogy magáról csak az ördög szokott beszélni. Hát bizony sok igazság van ebben a mondásban s hogy mégis hozzáfogtam önéletrajzom megírásához, arra két különböző ok indított. Először meg akartam mutatni a hazai olvasónak, hogy az a lelkierő és kitartás, melynek közép ázsiai viszontagságaim közben tanújelét adtam, szorosan összefügg ifjúkorom küzdelmével és szenvedéseivel, tehát koránt sem méltó arra a nagy bámulatra, melyet a művelt világban keltett. Az ember könnyen elviseli azt, a mihez gyerekkorában hozzászokott. Azonkívül tekintetbe kell venni a kort, melyben nevelkedtem és a hazánkban akkor uralkodó szellemet, mely a rendkívüli pályára serkentett és buzdított s a mely szellem, fájdalommal mondom, manapság tetemesen eltompult. Másodszor, e könyvem félszázadnál hosszabb idő eseményeiről emlékezik meg; olyanokról, melyek hazánkban s olyanokról, melyek az általam lakott idegen országokban folytak le, s ez események közt, tekintve a szoros és benső viszonyt, melyben a különböző népek társadalmával éltem, talán sok olyan adat van, melyet kár volna átengedni a feledésnek. És végezetül: pályafutásom rajzának közzétételével arra is számítok, hogy részletei bátorító hatással lesznek azokra, kiknek ifjúkora sorsban hasonlatos az én ifjúságomhoz. A szegénység és elhagyatottság mindenféle nyomorúságával küzdő ifjúban, ha elolvassa e lapokat, talán felébred az a gondolat, hogy az ernyedetlen és becsületes munkát végre mégis csak siker koronázza s talán majd azt mondja magában: – «A mi sikerült Vámbérynek, sikerülhet nekem is!» – Mert a példában a legjobb oktatás rejlik és soha se felejtsék el ifjú barátaim e perzsa mondatot:

Beszakhti sud pukhte merdi huner

Beates muszaffa seved szim u zer,

azaz:

A nyomorban érik a férfi-erény,

A tűzben tisztul az arany s ezüst.

Hogy önéletrajzom magyar kiadása tetemesen bővebb az eddig megjelent angolnál, nagyon természetes; mert szűkebb családi körben sok olyant elbeszél az ember, a mi az otthoni viszonyokra vonatkozik s a mi a külföldi olvasót kevésbé érdekli. E tekintetben különös érdeme van Balla Mihály úrnak, ki hű munkatársam volt, sok adatot kutatott fel múltamra vonatkozóan, és fáradhatatlan volt könyvem sajtó alá terjesztésében. Nem mulaszthatom el tehát, hogy neki ez alkalommal ki ne nyilvánítsam hálás köszönetemet.

Budapest, 1905. Április havában

Vámbéry Ármin

Forrás: Magyar Larousse Enciklopédia, Magyar Elektronikus Könyvtár

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s