Közzétette:
A szakirodalom Mátyást nagy reneszánsz uralkodónak tartja, aki Alpoktól északra először honosította meg az olasz reneszánsz stílust, akinek udvarában -általa fizetett olasz humanisták tudós szimpóziumokat folytattak, de foglalkoztatta kora kiváló természettudósait, művészeit és zenészeit is, könyvtára pedig világhírű volt. Ez kétségtelen tény akkor is, ha tudjuk, hogy a nagy 
király hírét Európában számos munkában elterjesztő humanisták ezért megfelelő anyagi ellenszolgáltatásban részesültek, és így bizonyára nem egy esetben túlzásba estek. Hunyadi Mátyás ötéves korától kezdve humanista nevelést kapott, melyet Vitéz János felügyelete alatt eleinte I. Ulászló lengyel gyóntatója, Sanocki Gergely, későbbi lembergi érsek irányított. Korán elsajátította a latin nyelvet, az akkori műveltség eszközét, s a nyelv útján azt a humanisztikus műveltséget, melyet a kor fejedelmeinek ismerniük kellett. A reneszánsz fejedelmek műveltsége sokban érintkezett a humanista tudósokéval, de sokban más is volt. Így például a klasszikus írók filológiailag pontos és részletes ismeretére nem volt szükségük azoknak, akiket elsősorban az államélet realitásaira neveltettek. Így érthető meg az a látszólagos ellentmondás, hogy bármennyire lelkesedett is a humanista tudományokért Mátyás király, saját fogalmazású leveleiben egyetlen klasszikus vonatkozással vagy idézettel nem találkozunk. A leveleknek még a nyelvezete is távol áll a klassziciáló, ciceroniánus latin nyelvtől, sokszor középkori darabosságokat, s nem egyszer erős hungarizmusokat találunk bennük, bizonyítékául annak, hogy Mátyás még latin írás közben is magyarul gondolkodott. Ennek ellenére Mátyás király sokra becsülte a tudományt és a művészetet. Azt tartotta: „a műveletlen király megkoronázott szamár”. Mátyás idejében a magyarországi műveltség közel járt a legműveltebb európai országokéhoz. A királyi udvara nyitva állt a hazai és a külföldi humanisták előtt, s különösen második házassága után, Beatrixszal, a nápolyi királylánnyal sok olasz író és művész került „Pannóniába”. Közülük való a már emlegetett Antonio Bonfini mester is, aki udvari történetíróként később megörökítette Mátyás király életét.
A király Antonio Bonfinit bízta meg a magyar történelem humanista ízlésű megírásával. A történetíró Thuróczy krónikáját dolgozta át, számos dokumentummal és az élő hagyománnyal kiegészítve. Saját kora bemutatásában főleg a szemtanúk és saját élményeire támaszkodott. A magyar történelem előzményeit az egyetemes történelembe ágyazva tárgyalta, és sok ókori forrásból merített. A magyar múltról szóló ismeretek a XIX. századig főképp Bonfini művéből származtak, itthon és külföldön egyaránt.
Népszerűségben Bonfiniéval vetélkedett Galeotto Marzio Mátyásról szóló könyvecskéje, amelyben a szerző anekdotaszerű kis történetekben örökítette meg élményeit a királyról és családjáról, a magyar szokásokról és műveltségről, magyar barátairól. Az utóbbiak közül Bátori Miklósról emlékezik meg a legmelegebben. De a nápolyi asszonnyal érkezett Francesko Bandini is Magyarországra. Ő a firenzei platonista akadémia tagja volt, és általa létesült kapcsolat a budai humanista kör és az akadémia vezetője, Marsilio Ficino közt. Létrejött a firenzei akadémiához hasonló,kötetlen összetételű baráti társaság. Akár firenzei mintájában, itt is tudós beszélgetéseket folytattak a Budán élő olasz tudósok és a platonista filozófiával rokonszenvező magyarok.Mátyás belsőleg bizonyára inkább katona, mint könyvmoly tudós volt. Nagyságát azonban az is mutatja: tudta mivel tartozik királyi méltóságának. Nem származván ősi uralkodócsaládból, még inkább szüksége volt nemzetközi hírét nemcsak hadvezérként,hanem tudománypártoló és ahhoz értő, nagy építtető mecénásként is elterjeszteni. Ebben rokonítható nem egy itáliai fejedelmi kortársával, akik többsége hozzá hasonlóan felkapaszkodott családból származott. A király hamar rájött a közvélemény manipulálásának szükségességére, ezért is voltak számára hasznosak a humanisták – noha kétségtelen, hogy a királynak volt ez irányú személyes érdeklődése. A tudománnyal és irodalommal foglalkozók köre az akkori Európában viszonylag szűk volt, az ide tartozók egymással leveleztek és egymás műveit olvasták. Klasszikus latinhoz értő tisztségviselőkre minden uralkodónak szüksége volt, ami azt jelenti, hogy a vezető hivatalnokok gyakorlatilag mind ismerték egymás műveit. Talán ezzel is magyarázható a király utolsó éveiben az udvar olasz humanistáinak megnövekedett száma. Mátyás elvárta tőlük hírneve terjesztését, és ez sikerült is. Ide tartozik a történetírás is. Egy teljes magyar történetben a nagy király tetteinek kiemelése is elősegítette céljai elérését.
Az uralkodó jó érzékkel használta ki az udvar fényében és hírében rejlő propagandalehetőségeket. Hunyadi János trónra emelkedett, császárságra törő fiának jóval nagyobb szüksége volt ezekre a külsődleges eszközökre, mint a régi dinasztiákból származó környékbeli uralkodóknak, akiknek családneve önmagában is tekintélyt és legitimitást sugárzott. Kivált azután, hogy kiderült: törvényes leszármazott híján csakis természetes fiára alapozhatja dinasztikus elképzeléseit. Alighanem ez magyarázza, hogy 1470 – es évek közepétől fogva évei közel százezer aranyforintot fordított a művészetpártolásra. Ugyanakkor Mátyás esetében többről volt szó, mint arról, hogy csupán „divatból” és érdekből pártolta volna a tudományt és a művészeteket, mert a legtöbb európai fejedelem ezzel „reprezentált”, vagyis tudatos propagandának tekintette a mecenatúrát. Természetesen így is viselkedett; a külföldi követek aztán egész Európában elvitték „jó hírét”, de tény, hogy szívesen cserélt eszmét tudósaival, ebéd közben is gyakran beszélgetett művészeti kérdésekről, továbbá kedvelte a zenét. Mátyás nyílt, érdeklődő, képzett államférfi volt. Mátyás életében írott források nyomán tudjuk, hogy a király nemcsak latinul olvasott és beszélt kitűnően, hanem más nyelvekben is járatos volt, például a németben, az olaszban és a csehben. Egy korabeli és a király gondolkodását reálisan tükrözőn feljegyzés szerint Mátyás így elmélkedett:
„A műveletlen király megkoronázott szamár. Mert hogyan fog törvényeket alkotni, véleményt nyilvánítani, igazságot szolgáltatni, miként fogja az országot kormányozni, ha nincs igen nagy és tökéletes jogi tudása. Akár a városban, akár a táborban tartott gyűlésen felszólalni, a tanácsban véleményt mondani, követeknek vagy más látogatóknak megfelelni… Nem is említve a matematikai tanulmányokat, amelyek a hadakozáshoz szükségesek, valamint a hadvezéri tiszt betöltéséhez.”
Joggal gondolhatjuk tehát, hogy a művészet iránti érdeklődése egyéniségéből fakadt. A budai palota építkezése idején azért fordíttatta olaszról latinra az egyik építészeti szakmunkát, hogy könnyebben felfogja szimmetria rendszerét és értsen az épületek szerkezeti rendjéhez. De a többi tudományág művelőit is megbecsülte. Sok kortársához hasonlóan hitt az asztrológiában, ezért tartotta becsben a horoszkópokat készítő csillagászokat. Az asztrológusok véleménye iránt fontosabb döntései előtt élénken érdeklődött. A már említett zenészeken kívül orvosok is szép számmal éltek Mátyás udvarában. Azt mondhatjuk tehát, hogy számos humanista, a tudományt művelő és kedvelő személy sürgött forgott körülötte.Az ének Az ének-és zenekar megalakítása szintén Mátyás érdeme, aki olasz, francia, németföldi zenészeket gyűjtött udvarába. De nem kevésbé tetszettek a királynak azok a drága selyem és brokátszövetek, pompás kristályedények, szép fegyverek, ékszerek, maszkok, amelyeket részben maga vásároltatott Itáliában, részben ajándékul küldtek neki, és amelyek gyűjtőszenvedélyét, pompaszeretetét egyaránt kielégítették. A művészi pompát „királyi méltósága dicsőségének díszére és kiszélesítésére” is felhasználta. „Nemcsak fegyverekkel,hanem dicsőséges pompával is kitűnni igyekezett” írta a hű krónikás, Bonfini. Európa szerte a reprezentáció nagymestereként ismerték. Mind külső megjelenését, mind az ünnepségek, felvonulások avatott kezű rendezőjét tekintve, csak kora legnagyobb reneszánsz fejedelmeihez mérhető. Választékos ízlése, mértéktartása kivívta a kortársak elismerését.
Forrás: http://asztivaniskola.lapunk.hu/
Lighthouse 