Iszlám házassági szokások

Közzétette:

 

 

iszlam_menyasszony

 

A kiválasztás

Általában az anya vagy valamelyik közeli nőrokon elmeséli a fiúnak jövendőbelije személyi és más tulajdonságait. Esetleg szerződtet egy khát’beh-t, egy olyan nőt, akinek az a foglalkozása, hogy az ilyen esetekben segítse az embert. Időnként több khát·beh is működik. A fiú fejét ·telebeszélik" a lány tulajdonságaival, szépségével, ha több lány közül lehet választania akkor különböző érveket és ellenérveket hoznak fel mindkét menyasszonyjelölt mellett és ellen: olyanokat mondanak egy lányról, hogy az olyan mint a gazella, kedves, fiatal…, míg a másik nem szép, de gazdag és így tovább. Ha a férfinek van anyja vagy nőrokona, általában ezek is a khát·behhel tartanak. Gyakran alkalmaz egy dellálehet, ügynököt, akire azért van szükség, hogy eladja az ékszereket, ruhákat stb., amelyek majd minden hárem kapuit megnyitják előtte – illetve khát·behjei előtt. A nők, akik a khát·behhel együtt mennek feleséget keresni, egyszerű látogatóként mennek be a különböző háremekbe, és ha valamelyikben igényeiknek megfelelő leányt vagy fiatal nőt találnak, előadják látogatásuk célját, megkérdezik, hogy nem kifogásolják-e a házasságot, aminek szándékát a vagyonuk, az ékszerek fejezik ki. A látogatók a leány vagyoni és családi körülményeire tesznek fel kérdéseket, amiket aztán elmondanak a jövendő férjnek, aki ha megvan elégedve a hírekkel, megajándékozza a khát·behet vagy khát·beheket, majd visszaküldi a feleségjelölt családjához, hogy ismertesse velük kívánságát. A szülők ilyenkor – ha elfogadják az ajánlatot – hozzáadják feleségül a fiúhoz a leányt. Amennyiben a leány még nem érte el a pubertást, akkor beleegyezése nélkül, de ha már átlépte ezt a kort, akkor megválaszthatja magának férjét. Nagyon gyakran megesik, hogy az apa ellenzi a lánya és egy olyan férfi között a házasságot, aki más iparágban vagy üzletben dolgozik, mint ő; illetve, hogy a fiatalabb leánya előbb menjen férjhez, mint az idősebb. Ez utóbbira találhatunk kiváló példát a Bibliában is, Jákob esetében, aki is 7 évet dolgozott Lábán fiatalabbik lányáért, Ráhelért de az nem adta hozzá mindaddig míg el nem veszi feleségül idősebbik lányát, Leát. A vőlegény szinte soha nem láthatja meg a menyasszonyát, esetleg titokban, egészen addig, amíg nem lesz teljesen az övé, vagy nem csúszik le a leány alacsonyabb sorba, amely esetben a férfi már könnyen megnézheti a leány arcát.

A ceremónia

A wakíl, a jegyajándék és a szerződés megkötése Amikor egy leány eladósorba kerül szüksége van egy wakílre, képviselőre, aki megköti a szerződést a férjjelölttel. Ha a leány nem érte még el a pubertást, ezt a szerepet az apa, vagy ha nem él, akkor vagy a legközelebbi férfi rokon, vagy a Qadi tölti be, ha már elérte, akkor kinevezheti sajátmagának, hogy ki legyen a wakíl, vagy megkötheti a szerződést őmaga is. Miután az ifjú kiválasztotta a leányt, akit el akar venni, elkészíti az előzetes megállapodást, majd két vagy három barátjával elmegy a wakílhez. Ha megkapják a wakíl beleegyezését, akkor megkérdezik, hogy mennyi a jegyajándék, a mahr. Ez az ár, a riyál egy képzeletbeli érték, nem pénz. Egy özvegy vagy egy elvált asszony esetében sokkal kevesebb a mahr, mint egy szűzlánynál. Megállapodnak abban, hogy a mahr kétharmad részét a házassági szerződés előtt kell kifizetni, a maradékot pedig félre teszik, és ha a elválnak vagy a férj meghal, a feleség kapja meg. Miután ebben a szerződésben, a katb al-kitáb-ban is megállapodtak, és az összes jelenlévő ezt megerősítette és a Korán nyitó fejezetét recitálták, kitűzik a fizetés és az esküvő napját, az ·aqd an-nikáht. Ilyen dokumentumra azonban csak nagyon ritkán volt szükség, leginkább abban az esetben, ha vőlegénynek szándékában állt egy kisebb utazást tennie, ahol esetleg szükséges lehetett bizonyítani családi állapotát. Az esküvő napján a vőlegény és két-három barátja elmennek a menyasszony házába déltájban, és magukkal viszik a jegyajándéknak azt a részét, amit ezalkalomból megígért. Természetesen jelen van két muszlim tanú is a szerződés megkötésekor. Mialatt a vőlegény átadja a jegyajándékot, mindenki a Fátihát recitálja. Ennek végeztével tekinthető a szerződés megkötöttnek. Ezután kezdetét veszi a ceremónia: a vőlegény és a menyasszony wakílja egymással szemben leülnek a földre, megfogják egymás jobb kezét úgy, hogy a hüvelykujjukat feltartva egymásnak feszítik. Egy kendőt terítenek az egymásba kulcsolt kezekre. Általában egy fiqít alkalmaznak, aki irányítja, hogy mit kell mondaniuk. Elmondja előre a szerződés szövegét a khuţbaval, beleszőve egykét intést, imát és idézeteket a Koránból és a Hadíthból is. Ezután megkéri a wakílt, hogy elmondja, összeházasítja xy nevű lányát ennyi és ennyi összegű jegyajándék fejében, majd a fiqí segítségével elfogadja a házasságot, védelme alá helyezi és kötelezi magát arra, hogy mindentől megóvja. Végül pedig mindketten együtt mondják, hogy "az Apostolok és Isten, minden létező urának áldása legyen velünk. amen." befejezésül újra elmondják a Fátihát. A vőlegény kezet csókol a barátainak és a többi megjelentnek, akik aztán a vacsorára is hivatalosak. Mindenki kap egy hímzett kendőt – kivéve a fiqít, aki egy díszítetlent -, amikre egy kis aranypénzt varrtak. Mielőtt azonban az ezokból összegyűltek szétszóródnának megállapodnak a nászéjszaka, laylat ud-dukhla idejében. Ez lesz az az éjszaka, amikor a menyasszonyt elviszik a vőlegény házába, és az először találkozik vele.

Forrás: iszlamvallas.honlapepito.hu

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s