2010/06/06 – Lighthouse

Térey Sándor: Magányos ember

Magányos ember, mond’, jó a sötétség, belebámulni fáradt, mély szemekkel? Lezárt redőkön át milyen a reggel, mikor a lomha tűzfalak

Egy szép tavaszi napon, vasárnap délután, a Lehel-téren egy fiatal kereskedősegéd, Szita István nevü, fölszállt a villamosra. Mint minden vasárnap

Barátaim, valahányszor ez a kéz itt Ujjai közt tollat szorítva remeg, Éji óráim a ti szellemeiteket idézik. Valamelyitekhez most készül

Az agyban történő változás folytán támadnak, mely változást rendesen a tárgyaknak az érzékszervekre történt behatásai idézik elő, de mely végre

A tunyaság ravatalán Felűlök, mint a tetszhalottak, Lehetne élni még talán: Szívemben kínok furakodnak. Messziről szól az életem, Hajtóvadászat fájó