Ligethy Béla: Így volna jó
Így volna jó örökkön, így feledve Az életünkre mért örök tusát, Mely bomlott és vigyorgó kárörömmel Lobbantja vágyunk s szítja
Séta a kultúra ösvényein
Így volna jó örökkön, így feledve Az életünkre mért örök tusát, Mely bomlott és vigyorgó kárörömmel Lobbantja vágyunk s szítja
Adjon az Isten szerencsét, szerelmet, forró kemencét, üres vékámba gabonát, árva kezembe parolát, lámpámba lángot, ne kelljen korán az ágyra
Falakba ütközve 18 másodpercenként… hogyan folytatnánk a mondatot? Mondjuk: …valakit világra hoznak, …megcsókolnak, …feleségül vesznek, …átölelnek. Negatív megközelítésben – tegyük
Két egyszerű ember volt ez a házaspár. Csendesen meghúzódva éldegéltek, emberek közé alig jártak, főként takarékosságból, melyhez később megszokás is
Megtömött szatyraiddal szálltál vonatra tegnap, szaladgálsz dolgainkban , távol, egy éjjel, egy nap, Rendet csinálsz a házban, vesződöl a pénzügyeikkel;
A bögrét két kezébe fogta, úgy estefelé egy vasárnap csöndesen elmosolyodott s ült egy kicsit a félhomályban – – Kis
Salvator kápolna – Csíksomlyó (fotó: Németh Gábor Árpád) (részlet) „Áldott szép pünkösdnek gyönyörű ideje” Amikor Mátyással ismét kitelt az apostolok
Babits Mihálynak Kigombolt nyakadat lágy leány-szél nyalja – hagyd, hadd lebbenjen ki mint selyemnyakkendőd melledből e sóhaj. Örülhetsz, örülhetsz –
Ezért a nő — a legokosabb nő is — kissé úgy hallgatja a férfit, a legokosabb férfit is, mint egy
Sokat sírtam és nevettem – Mindent szívből cselekedtem. Nem is újság énnekem már Semmisem – Olykor-olykor fáj a szívem Csendesen.