Néhány szó Tamási Áronról és munkásságáról

Közzétette:

1897-ben született Farkaslakán, székely szegényparaszti családból származott. 1923-1926 között Amerikában élt, első novelláját 1922-ben írta, első kötete az Amerikából hazaküldött novelláiból összeállított Lélekindulás (1925) egyszerre a magyar irodalom élvonalába emelte. Kétségtelen, hogy a két világháború közötti erdélyi magyar irodalmi kánonban Tamási Áron szerepel központi helyen. 1922-ben első írásával (Szász Tamás, a pogány) elnyeri a Keleti Újság novellapályázatának díját, majd 1928-ban a Szűzmáriás királyfira Baumgarten-díjat kap. (Vagyis ekkor már nemcsak a szűkebb, regionális kánonban foglal el kiemelt helyet, hanem a tágabb összmagyar irodalmi kánonban is.) A helikoni társaság egyik legaktívabb tagja, ugyanakkor számos írása jelenik meg a Korunk lapjain, ami azt jelzi, hogy a húszas-harmincas évek világnézeti (és időnként poétikai) csatározásaiban az erdélyi irodalmi élet különböző csoportjai egyaránt elismerik tehetségét. A helikoni társaság egyik legaktívabb tagja, ugyanakkor számos írása jelenik meg a Korunk lapjain. (Vallasek)
1932-ben, az Ábel a rengetegben megjelenésekor Reményik Sándor már-már Tamási felől értelmezi a teljes erdélyi irodalmat: „Mélyen és kitörölhetetlenül rányomta ő immár egyéniségének bélyegét erre a földre, erre az itt kibomlott új lelki életre. Azáltal is, ami benne megbámulni való érték, azáltal is, ami merő haszontalanság.” Ugyanakkor összefoglalja, milyen poétikai és tematikai újítást jelentett Tamási az erdélyi magyar irodalomban: „Lassú haladást romantikus kezdetekből, mitologikus és szimbolikus elemeken át valami nagyon egészséges, friss realizmusig, ahol köd ritkán gomolyog már, misztikum ritkán kísért, minden látásnak, történésnek, lelki mozdulásnak éles, világos, plasztikus, szinte fogható körvonalai vannak. […] Tamási legnagyobb ajándéka azonban a humora.[…] Plasztikus realizmusa humorában virágzik ki.”
És hogy mit takar Tamási Áron népiségszemlélete? Milyen határok között képzeli el az írói magatartást? Azt talán csak az író saját szavaival tudnám a leghívebben tükrözni:
„Az erkölcsi magatartásnak a mi életünkben három ismertető jele van. Először: forduljunk egészen a nép felé, melynek sorsa, élete és küzdelme a mi egyetlen gazdánk. Másodszor: a szépirodalmi munkásságon kívül, próbáljuk a szellemi működés minden más eszközével is felmérni ennek a népnek a sorsát. Harmadszor: alkalmazzunk mindig szigorú erkölcsi mértéket: erkölcsit, ha cselekedetekről van szó, s az erkölcsi mellett a legnagyobb művészit, ha írásokkal állunk szemben.”

Ábel a rengetegben

Tamási legszélesebb körű ismeretségét az Ábel-trilógiával szerezte magának. A könyveket három egymást követő évben írta, 1932 – 1934 között. És hogy miért szerette mindenki ezt a keserédes történetet?
Talán azért, mert az egész mű kiegyensúlyozott, mértéktartó. Talán azért, mert bár a XX. század ’20-as ’30-as éveitől a regény, mintha dominánsabban lett volna jelen az irodalomban, mint a líra. Tamási Áron művészetére vall: realista irányba eltolódott regényszerkezetbe, mitikus vonásokat vegyíteni. Vagy ahogy Babits mondaná, Ábel „mítosz és zsáner egyszerre”.
A mesei elemek áttündöklése a vázon: a vándorlás, a legkisebb (egyetlen) fiú, akadályok, segítő állatok, a szabadság, igazság, szegénység eszménye és a bűnözők megtérése mind egy nagyobb kompozíció felé mutatnak. Németh László például Odüsszeusz utódját véli felfedezni Ábelben. Sík Sándor szerint „győzedelmes kis székely Pán”. Bálint György pedig, mint „apró paraszt Sancho Panza”-ként tekint rá. Párhuzam fedezhető fel a mesehősök és Ábel alakja között, így hasonlatos Ludas Matyihoz, Kukorica Jánoshoz és Toldihoz is.
Az elbeszélésmód is kétpólusú. Ugyanúgy megtalálható benne a profán, mint a szakrális stílus is. A realizmushoz a történet előadásmódja, a belőle áradó humor és báj kapcsolja, de ide lehet sorolni az apró cselekményleírásokat is (pl. sasevés, kecskefejés). Bertha Zoltán gondolatmenetét követve Ábel sikeressége abban áll, hogy a székelység legjobb tulajdonságainak sűrítménye, tehát van benne negatív tulajdonság is, ami szintén a realista előadásmódhoz húz minket.
Görömbei András szerint az Ábel–trilógia Tamási fő műve, mert ezen művek magasabb hatványon egyesítik a Szűzmáriás királyfi és Címeresek minden értékét, és mentes azok hibáitól. Ebből pedig értelemszerűen következik, hogy az Ábel valamennyire összegző mű is: „Egységes alkotásba rendezi Tamási novelláinak világát, gyermekkori emlékeit. Nagy íve van a regénynek, a létminimummal való küzdelem társul benne, a létezés értelmének keresésével. Az otthonkereső és otthonteremtő szándék neveli Ábelnek a székely sorshoz kötött jellemét és a történetét egyetemes jelentésűvé. A trilógia három kötete a szegény székelység három választási lehetőségét mutatja meg a hatalomváltás utáni években: a rengeteget, a várost és a kivándorlást.” (Görömbei 1999 : 65) Tehát Tamási a székelység típusképét teremtette meg Ábelben. A tanulmány írója szerint Ábel legfontosabb „veleszületett” tulajdonsága az elméssége, humorérzéke. A humor a regény mesei részében érvényesül legszebben, de olykor még a balladai gyászon is átüt Ábel szemléletének sajátossága, hogy kerüli a fogalmakat, az általánosításokat, mindent konkrétumban jelenít meg.
Vajda Endre nevez meg egy nagyon fontos sajátosságot a Tamási Áron műveiben megjelenő humorral kapcsolatban, mely nyugodtan kivetíthető, mind a regényekben, mind a novellákban használt humorszekvenciákra. Ezt a különlegességet egy példa által illusztrálja:

„Macska is van? – kérdi Zsiga. – Hát hol látsz te macskát? – teszi magát Gyula. – Itt ni! – mutatja Zsiga. – Jó szemed van – dicséri Gyula.”

Vajda szerint a hiperrealitás igénye miatt kerülhetett a szövegbe ez a csattanó nélküli szellemeskedés, melyben a „teljes vitalitású tréfa megeresztett húrja érezhető, csalja ki az olvasó mosolyát.” Mivel rájön, hogy „az ábeli enyelgés elsősorban nem a szórakoztatás eszköze, hanem a lelki létfenntartás egyik fajtája: egzisztenciális, és mint ilyen a székelyek magánügye.” (Vajda 1997 : 139)  Az előbb olvasottak alapján megpróbáltam az Ábel-trilógiát, azon belül is az Ábel a rengetegben című Tamási művet, röviden, a teljesség igénye nélkül bemutatni, de mivel dolgozatom témája a novellákra irányul, így muszáj továbblépnem.

A novellákról

A novellák központi helyet foglalnak el Tamási életművében, ezt általában senki sem vonja kétségbe.  A véleményeltérések inkább a regény és novella kérdéskörének kapcsolatában, recepciójában kristályosodik ki. Itt már sokrétűebbek az irodalmárok megnyilvánulásai, egyesek teljesen a novellát emelik ki, mint fő pályaszervező elemet, mások inkább a regények és novellák szimbiózisában találják meg a Tamási életmű mozgatórugóját, de akadnak olyanok is, akik csak a regények által próbálják megközelíteni Tamási Áron munkásságát. Akárhogy is legyen, az előbbi felsorolás tükrében, szinte szükségszerű a témákhoz való másképpen való „hozzányúlás”, így pedig a kategóriák, csoportosítások kialakítása is. A következőkben tehát a novellák kategorizálásának lehetőségeit tárom fel.
A humort, mint szervező elemet már említettem az Ábellel kapcsolatban, tehát erre nem térek ki a következőkben. Ha a nagy általánosságokkal kezdjük a novellák jellegzetességeinek felsorolását, akkor mindenképpen fontos lenne az elején megjegyezni ezen írások hosszát, melyek teljesen eltérően az akkori szokástól, szinte mindig 15-20 oldal között mozogtak (nem tárcanovellák). Vajda Endre említi Tamási Áron novellisztikájával kapcsolatban, hogy az írói válság szinte mindig elkerülte, és műveinek tárgyát, témáját sohasem kölcsönözte (csak egy-két darabot), tehát mindig „hazaírt”.
Szabédi László két novellatípust különböztet meg: a liturgikust és a fortélyos párbeszédre épülő feleselő novellatípust. (Szabédi 1997 : 145) Szabó Edénél az elkülönítés teljesen más irányban halad, már csak azért is, mert ő nem elégszik meg a Szabédi – féle kettős felsorolással, hanem rögtön öt csoportra osztja a műveket. Így lesz az első az anekdotikus-játékos, a második a líraian zengő, a harmadik a balladás-tragikus, a negyedik a mesemondó, az ötödik és egyben legutolsó pedig, a népi-mitologikus kategória. (Bertha 2001 :
Az író szemszög, látásmód megváltozását több tanulmányíró is megemlíti, itt azonban nem azokban a kategóriákban kell gondolkodni, melyeket az előbb említettem, hanem egy organikusabb, az elbeszélői szerep és témaválasztás tekintetében mindig megújuló írói arcél változásáról az idők változásában.
Bertha szerint Tamási korai novellái között több a ténylegesen drámai szituációt megjelenítő vagy abból kibomló történet, mint a későbbiek között. A kezdeti novellák élményanyaga szoros összefüggésben áll a történetek drámai karakterével. Vallasek Júliánál ez máshogy csapódik le; tanulmányában a kezdeti korszakban etnoregionalizmusról beszél, a harmincas években Tamási nyitottabbá válik, amit a novellák szövegében is tetten lehet érni, mégpedig a székely nyelvjárás használatának szűkülésében. (Zárójelben érdemes megemlíteni egy érdekes tanulmányt, ami 1995-ben jelent meg a Magyar Nyelvjárások évkönyvben. A cikk szerzője Kovácsné József Magda, és a Tamási novelláinak székely-névrendszerével foglalkozik, próbál valami rendszerelvűséget felfedezni. Érdekes adalék lehet annak, aki Tamási munkásságával akar foglalkozni a későbbiekben, tehát érdemes elolvasni.) A kezdeti nagyszámú nyelvjárási elemek használata a ’40-es évekre erőteljesen leredukálódott. (Vallasek) Ebben az időben íródott novellái közül sok az egyetlen ötletre épülő novella, amelyekben egy-egy karcolatra elegendő anyagot kerekít ki anekdotikus elemekkel hosszabb elbeszéléssé. (Munkácsi sapkák, Angyalok éneke, Hírnök Árpád, Öreg fiú, December) Taxner-Tóth Ernő szerint ebből az időszakból elsősorban a mesék, illetve a kamasz szereplőket mozgató novellákat érdemes kiemelni, amelyek „Tamási legjobban bevált módszerével készültek”. „A kamasz fiú régi kedvelt hőse, a meseteremtés pedig alkotó tehetségének legtermékenyebb ága.” (Taxner 1973 : 122-123)

Kapcsolódó cikk: IGAZAK ÁLMA

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s