A bárány

Közzétette:

palfinora_gyengedseg_festmA bárányka alig jött a világra, észrevette, hogy az állatok között ő a leggyengébb. Állandóan torkában dobogott a szíve. Nagyon félt, hogy valami vadállat megtámadja. Nem tudta, hogyan fog megmenekülni.

Elmesélte bánatát a Teremtőnek.

– Szeretnél kapni valamit, hogy megmenekülj? – kérdezte jóságosan a Teremtő.

– Igen, jó lenne – volt a válasz.

– Megfelelne egy pár erős agyar?

– Akkor a friss füvet biztosan nem tudnám leharapni.

– Akkor két hegyes szarv, talán?

– Az sem, mert biztosan rosszra használnám őket.

– Vagy olyan méregfog, mint a kígyóé, hogy mérget marjál az ellenfél testébe?

– Szó sem lehet róla. Engem is gyűlölne mindenki.

– Talán akkor két erős pata?

– Az sem kell, mert lónak néznének.

– De mégis, valami csak kellene, hogy megsebezd, aki meg akar támadni?

– Megsebezni, én? Arra nem lennék képes. Inkább maradok olyannak, amilyen vagyok.

Elfelejtettük, hogy bizonyos fokig olyanok vagyunk, mint a védtelen állatok, éles fogak vagy karom nélkül, minden támadásnak kiszolgáltatva.

Nem a ravaszság ment meg, hanem az áldozat: A képesség, hogy másokat szeressünk vagy helyet engedjünk mások szeretetének.

Nem a mi keménységünk ad az éjszakának langyos meleget, hanem mások óhaja, hogy fel tudjanak melegedni. Az ember igazi ereje a gyengédsége.

Forrás: SzePi – Illusztráció – Pálfi Nóra: Gyengédség c. festménye


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s