Közzétette: A JÓ ÚSZÓ FIA
Egy járókelő a folyóparton megpillantott valakit, aki arra készült, hogy egy kisfiút beledobjon a folyóba. A gyerek félelmében sikítozott.
– Miért akarod a vízbe dobni azt a gyereket? – kérdezte a járókelő.
– Az apja remek úszó – hangzott a válasz.
Ebből azonban nem következik, hogy a gyermek is tud úszni.
Lü Buwei beszélgetései
A HARANGLOPÁS
A Fan uralkodóház bukása után tolvaj osont be a palotába, el akarta lopni a bronzharangot. A harang túl nagy volt ahhoz, hogy a hátán elvigye. A tolvaj kalapácsot ragadott, hogy összetörje a harangot, ám a bronz az első ütésre akkorát kondult, hogy a tolvaj megrettent: meghallja valaki, és elorozza előle a zsákmányt, ezért mindkét tenyerével gyorsan betapasztotta a fülét.
Minden oka megvolt rá, hogy aggódjon: meghallják a harang zengését, ám hogy ez ellen saját fülének befogásával védekezzék, az több mint ostobaság.
Lü Buwei beszélgetései
A LÓ MEGLECKÉZTETÉSE
Egy utazó lova megmakacsolta magát, nem akart továbbmenni. Az utazó, hogy megleckéztesse a lovat, behajtotta a folyóba, majd nyeregbe ült. Mivel a ló ezúttal sem akart elindulni, megint behajtotta a folyóba. Ezt háromszor megismételte. A legtapasztaltabb lovas sem találhatott volna ki jobb receptet arra, hogy megijessze a lovat. Aki nem ért a lóhoz, csak szájhős, annak soha nem fog engedelmeskedni a lova.
Lü Buwei beszélgetései
AZ OKOS ÖREGASSZONY
Egy öregasszony jó barátságban élt a szomszéd fiatalasszonnyal, akit egy este az anyósa megvádolt, hogy húst lopott tőle, és nyomban el is kergette a házából.
– Hová mennél, te szerencsétlen? – kérdezte az öregasszony. – Majd én elintézem, hogy az anyósod visszafogadjon.
Marék szalmát húzott ki a kazalból, átment vele a fiatalasszony anyósához.
– A kutyáim összemarakodtak valami lopott húson – mondta. – Szeretnék vinni egy kis tüzet, hogy a tűz világánál jól elverjem őket.
Az anyós, ezt meghallva, azonnal szolgát szalajtott a menye után, visszahívta a házába. Az egyszerű öregasszony nem volt valami ékesszóló, és nem tekinthető a békítés szokott módjának az sem, ha marék szalmával mennek a szomszédba tüzet kérni, de ha az ember helyes dolgot cselekszik, annak meglesz a gyümölcse.
Han Ying kommentárjai az Énekek könyvéhez
A SZELLEMEK FESTÉSE
Qi herceg udvarában élt egy festőművész.
– Mondd csak – kérdezte a herceg -, mit a legnehezebb megfesteni?
– Kutyát, lovat, hasonlókat – felelte a művész.
– És mit a legkönnyebb? – kérdezte a herceg.
– Szellemeket és szörnyeket – mondta a festő. – A kutyákat, lovakat meg más élőlényeket ismerik, és nap mint nap látják az emberek, összehasonlítják a festményen szereplőkkel, ezért nagy feladat az ábrázolásuk. A szellemeket és szörnyeket viszont soha nem látta senki, így hát egyszerű megfesteni őket.
AZ OMLADOZÓ FAL
Song tartományban hatalmas felhőszakadás után omladozni kezdett az egyik gazdag ember házának a fala.
– Ha nem javíttatod ki a falat – figyelmeztette a gazdagot a fia -, szabad utat engedsz a tolvajoknak!
A gazdagot az öreg szomszédja is ugyanerre figyelmeztette.
Még azon az éjszakán jó csomó pénzt elloptak a gazdag embertől. A gazdag megállapította, hogy a fia nagyon okos, és szinte bizonyos volt benne, hogy az öreg szomszédja lopta meg.
Han Fei Zi
ELEFÁNTCSONT EVŐPÁLCIKA
Amikor Zhou király elefántcsont evőpálcikákat rendelt a mesteremberektől, Ji Zi rendkívül ideges lett. Tartott tőle, ha a királynak elefántcsont evőpálcikái lesznek, nem éri be többé cserépedénnyel sem, hanem rinocérosz-szarvból vagy jade-ból faragott tálakra vágyik, és zöldség meg bab helyett olyan ínyencségeket rendel, mint az elefántfarok, meg a leopárdkölyök húsa. Később majd nem akar háziszőttes ruhát viselni, szalmatetős házban lakni, hanem selyemruhákra, palotákra áhítozik.
– Nagyon félek, hová vezet ez – mondta Ti Zi -, nagyon nyugtalanít.
Öt évvel később Zhou király kertjében a borral töltött tavacska partján állandóak voltak a tivornyák, lakomák, miközben a király tüzes vasakkal kínoztatta alattvalóit. És így elveszítette királyságát.
Han Fei Zi
Forrás:MEK/OSzK
Lighthouse 