Czakó Gábor

1. Halottak napja

Mi a halál? Éli, Éli lamma sabaktani! Magány. Isten elengedi kezünket egy pillanatra. Egyetlen lépésnyi időre, mint amikor a kisfiaddal sétálsz, és a fiatal platánt kikerülve elengeditek egymás kezét, hogy utána újra összefogózzatok. Így az élet: Isten fogja a kezünket. Állandóan fogja, gyöngéden, erősen. Veletek vagyok mindennap. Az Ő szakadatlan jelenléte, ittléte, szüntelen köröttünk-léte, hogy Jahve, hogy Ő a teljes, mindent kitöltő létezés, ez teszi lehetővé az életet. És amikor egy pillanatra elengedi a kezünket, utána, ott, túl, újra az Ő gyönyörű tenyerében leszünk.

Bényei József

Végrendelet

A világot úgyis ki kell bírni.
Ne engedd a virágokat sírni.

Ne engedd a madarakat félni,
a hűséget hóban elvetélni,

az álmokat este megalázni,
almafákat áprilisban fázni,

a perceket ne engedd megállni,
ablakokat örökre bezárni,

csillagfényű éjszakákra lőni,
ösvényeket indákkal benőni.

Ameddig a vállad íve bírja,
vigyázz minden virágtalan sírra,

vigyázz minden társtalan magányra,
füstre, fényre, ember-glóriára.

Aki árva arccal sír az égre,
takarj szelíd álmot a szemére.

Tanulj könnyet, sebet, jajt szeretni:
valakinek embernek kell lenni.