Gondolatok a becsületről, tisztességről

Lighhouse's avatarKözzétette:
becsületA becsületesség a tiszta lelkiismeret önmagunk és az embertársaink előtt. Annak az egyértelmű tudása, hogy mi a helyes a szerepünkben, a magatartásban, a kapcsolatokban. Becsületességgel nincs mesterkéltség, vagy képmutatás, ami esetleg zavarodottságot, bizalmatlanságot teremthet másokban. A becsületesség az igazi tükör.
Becsületesnek lenni nagy bátorságot igényel. Mindannyiunknak az egyik legnemesebb tulajdonsága az a képességünk, hogy azt mondjuk: “Sajnálom, hibáztam, neked volt igazad.” Valójában nem az a lényeg, hogy igazunk legyen, hogy a vitát megnyerjük, hogy az elképzeléseinket elfogadják. Sokkal lényegesebb, hogy képesek vagyunk felismerni a hibáinkat, felelősséget vállalunk értük, megtanuljuk belőlük a leckét és érettebben megyünk tovább.
A becsületesség empátiát igényel. Azt a képességet amellyel más helyzetébe is beletudjuk képzelni magunkat, hogy akinek tartozunk esetleg családja gyereke van, hogy a karácsony közeledtével nem juthat ajándékhoz, mert az a számla esetlegesesen mások életét befolyásolhatjuk negatívan, akkor ha vállalt kötelezettségeinknek nem teszünk eleget. Vállalkozás is nagy felelősség, de becsületesen vállalkozni az önmaga a tisztesség.

Egy hozzászólás

  1. Nagyjából érthető amit írsz. Azt hiszem a célt is értem általa, mégis úgy tűnik valami fontosat, alap tételt kihagytál.

    A hazudozást! Aminek két formája van, ehyik amikor magunknak hazudunk, másik amikor másoknak. Előrébb való a becsületességnél, mondhatni rá épül.

    Ha ismered a hazugságaidat, akkor jó úton jársz, ha úgy véled neked nincsenek, sem magadnak sem másoknak nem hazudsz, akkor tévúton vagy és még a kezdő lépést sem tetted meg a becsületesség felé.

    Frank ,)

Hozzászólás a(z) franksoc bejegyzéshez Kilépés a válaszból