Az edinburghi vár története

Edinburgh története szinte mindenben egybeesik az edinburghi vár történetével. Ha nem is minden, de a legtöbb fontos történeti esemény ezen vár köré koncentrálódik. A várszikla már önmagában csodálatos természeti képződmény, amely már önmagában is tökéletes erődítményt képez. Neve Northumbria egyik uralkodójához, Edwinhez kapcsolható. Mondván, ez Edwin vára, azaz Edwin burg-ja. De bizonyos feljegyzések szerint már a vársziklának, azaz a dombnak is saját neve volt. Kelta gyökerek szerint Mynyd Agned, azaz Agned dombja. Bár senki sem tudja, hogy ki lehetett ez a bizonyos Anged, egyes értelmezések szerint talán a keresztény Szent Ágnes. Ezért is elképzelhető, hogy a szüzek dombjaként is említik bizonyos feljegyzések. Mindezt alátámaszthatja az a tény, hogy a legenda szerint pict királyok, mint a királyi vérvonalat magukban hordó hercegnők rejtekhelyeként említik e helyet. Tény, hogy egy 1853-as feltárás során számos emberi csontvázra találtak, mindegyik női holtest volt.

Kr.e. 850: Az a hatalmas szikla, amelyen a edinburghi vár most áll, körülbelül hetvenmillió évvel ezelőtt keletkezhetett. A legújabb kori feltárások és kutatások eredményei szerint az edinburghi vár szikláján már Krisztus előtt 850-ben is éltek emberek. Sőt, a legrégibb feljegyzések szerint már kétezer évvel ezelőtt is állt itt egyfajta erődítmény.

600: Az időszámításunk szerinti 600-as években körülbelül háromszáz fős védelmi sereggel vette körül magát az éppen aktuális király, Din Eidyn-ben. (Edinburgh ősi skót kelta, azaz gaelic nyelvjárásban Dunn Eideann, „dunéjdzsön) Előbbi megnevezés az első olyan írásos emlék, amely Edinburgh ma is használatos nevére utal. A vár körüli sáncot a korabeli angolok elleni támadások miatt építették fel. 638-ban el is foglalták a sziklán felépített erődítményt, körülbelül ebben az időben kapta meg a most is használatos, angolos nevét.

1093: Margit skót királynő, aki III. Malcolm felesége volt, ebben az időben komoly betegséggel küzdött az edinburghi várban. Mikor megtudta, hogy férjét Alnwick-nél halálos seb érte a csatában, a legenda szerint az ő szíve is meghasadt és hamarosan férje után halt. A királyi párt Dunfermline-ban temették el. Margit királynőt 1250-ben a pápa szentté avatta, emlékére a várban később egy apró kápolnát építettek, amely ma is az egyik legrégibb eredeti épületrész és turistalátványosság egyben.

1296: I. Edward angol király támadást indít Skócia ellen. Ebben az évben megtámadja és el is foglalja Edinburgh várát. 1314. március 14-én éjszaka, Sir Thomas Randolph (Robert the Bruce unokaöccse és harcostársa) egy emberével felmászott a várszikla északi oldalán és ezzel meglepte az angol őröket. Robert the Bruce a sikeres akciót követően elrendelte a vár lerombolását, azzal az indokkal, nehogy az angolok a jövőben bármikor is elfoglalhassák azt. Három hónappal később Robert the Bruce 1314 június 24-én Stirling mellett, majd pedig Bannockburn-nél is megalázó vereséget mért az angol seregre.

1449: Ebben az évben II. James feleségül veszi Mary of Gueldres-t a Holyrood apátságon. Ugyanebben az évben a királynő nagybátyja, Burgundy hercege egy óriás ostromágyút készíttet, amelyet Mons mellett próbálták ki a mai Belgiumban. 1457-ben a Mons Meg-et (így nevezik az ágyút) hajón szállították Skóciába, a királyi párnak szánt ajándékként. A király három évvel később meghalt a Roxburgh kastély elleni ostrom során, méghozzá egy saját ágyúja terítette le. Adódik a kérdés, de a válasz mégis ez: nem, nem a Mons Meg volt a gyilkos ágyú. A Mons Meg az edinburghi várba került a többi királyi fegyverrel együtt. Egyaránt bevetették angol és rebellis skót főurak ellen is. Hat tonnás súlya azonban idővel használhatatlanná tette a könnyű, gyorsan mozgatható fegyverek között. Bár „nyugdíjazták” , a különböző ünnepi ceremóniák alkalmával azonban gyakran elsütötték az ágyút. A Mons Meg ma is látható a vár emeleti részét.

1565: Ebben az évben Mária skót királynő férjhez ment második hitveséhez, aki egyben unokatestvére is volt. Henry-nek egy évvel később fiúgyermeket szült az edinburghi várban. A gyermek később James királyként szerzett hírnevet magának.

1568: Mária skót királynő 1569 május 16-án kénytelen volt Angliába menekülni, a trónt így az ekkor még csecsemő James vette át. Mária távozása megosztotta a skót nemzetet. Sir William Kirkclady of Grange irányítása alá tartozott az edinburghi vár, aki idővel nyíltan kiállt a száműzetésbe került királynő mellett. Ezt követően a király támogatói megrohamozták a várat, a tüzérség azonban majd két éven át tartotta magát – ezt nevezik egyébként „Lang Siege”-nek, azaz hosszú ostromnak. Kirkclady csak azután volt kénytelen feladnia állásait a várban, hogy a király támogatói angol segítséget kaptak Regent Mortontól. Tizenegy napon keresztül lőtték a megerősített seregek a várat, amely szinte teljesen megsemmisült. Ismét. Kirkclady-t elfogták és kivégezték. Ezt követően Regent Morton vette kezébe az irányítást és újjáépítette a várat. Nagyon sok része az épületnek ma is abban a formájában látható, ahogyan azt Mortonék megépítették.

1688: Ebben az évben szállt partra a protestáns William the Orange, amelynek következtében a katolikus VII. Jamesnek száműzetésbe kellett vonulnia. William és Mary nevű felesége (utóbbi VII. James idősebb lánya) megtagadta, hogy behódoljon az angol királynak. Az edinburghi vár kormányzója ekkor Gordon hercege volt, aki James király egyik híve volt. 1689-ben három hónapos ostrom kezdődött, amely idő alatt William elfogadta a neki felajánlott trónt. Bár azt gondolták, hogy az edinburghi vár ekkor szenvedi el az utolsó támadást, tévedtek. A jakobita lázadás idején is lőtték a várat, de Bonnie Prince Charlie támogatói is körbevették azt egy alkalommal. Igaz, különösebben nem tettek benne nagy kárt. Azóta a vár mondhatni békének örvend.

1707: Ez év március 19-én a Skócia és Anglia egyesítéséről szóló törvény a Skót Parlament elé került. A királyi koronát, kardot és jogart ekkor az edinburghi várba vitték és ott elzárták. Hosszú ideig maguk a skótok sem tudták, hogy nemzeti örökségük épségben van –e, hiszen senki sem tudta, hogy a lezárt ajtó mögött valóban megvannak –e még a királyi kincsek. 1818 februárjában Sir Walter Scott hercegi felhatalmazás birtokában felnyitotta a lezárt szobát és megtalálta a királyi örökséget. Ezek azóta is az edinburghi várban vannak.

(Albannach)