Álmodtál? Üzeneted jött!

Miért nem emlékszünk minden álmunkra? Van-e olyan, aki soha nem álmodik? Hány álmot látunk egy éjszaka, és mit lehet tenni, hogy mindegyikre emlékezzünk? Találkozhatunk-e valakivel az álmunkban? Hogyan segíthetik elő álmaink boldogságunkat? Cikkünkben megtalálod a válaszokat!

Álmodom, tehát vagyok?
Hogy nem csupán testből állunk, annak az álom a legékesebb bizonyítéka. Éjszaka az a valaki, akit „én”-nek nevezünk, egyszerre két helyen van: egyrészt békésen fekszik az ágyában, másrészt esetleg kitárt karokkal repül egy sosemlátott város felett. Melyik hát az igazi? Vagy ahogy a keleti bölcs mondja: ha egy pillangót álmodok, akkor nem lehet, hogy egy pillangó vagyok, és magamat álmodom? Bármi is az igazság, egyvalami kikerülhetetlen: az, hogy álmodunk, arról tanúskodik, hogy tudatunk testünk akaratlagos közreműködése nélkül is létezik, lelkünk akkor is megnyilatkozik, ha testünk alszik.

Hol vagyunk, amikor álmodunk?
Az ezoterikus tanítások nagy része többféle tudatot különböztet meg. A lelket ugyanolyan összetett egésznek tekintik, amilyen testünk is. Alvás közben lelkünk kontroll-része, az „éber tudat” nem működik, viszont asztráltestünk (lelkünk érzelmeink, gondolataink által alkotott része) útra kel az álmok birodalmába, ahol, mivel éber tudatunk nincs jelen, irracionális dolgok is megtörténhetnek. A kérdés az, hogy valóban létezik-e egy ilyen dimenzió, vagy csupán az agyhullámok kusza játéka az egész. E téren is folynak a kutatások, meglepő eredményekkel: az álmok irányíthatónak bizonyultak, sőt, azt is sikerült kísérletekkel igazolni, hogy álmainkban valóban találkozhatunk egymással: számos olyan esetet dokumentáltak, amelyekben két személy egymásról szóló álma minden részletékben megegyezett.

Akkor is álmodunk, amikor nem álmodunk
Álmainkban az elmúlt három nap eseményeit dolgozzuk fel. Az álomlátó periódus egy éjszaka alatt átlagosan másfél óránként jelentkezik, tehát reggelig 4-5 álmot látunk. Ezek az álmok egyre hosszabbak, és az új álmok hatására elfelejtjük az előzőt, ezért tűnik úgy gyakran, hogy vagy nem álmodtunk semmit, vagy csupán egy álmot láttunk.  Sok olyan ember van, aki egyáltalán nem emlékszik az álmaira, s amire emlékszik, az is összefüggéstelen, de mindenki képes arra, hogy kifejlessze álom-emlékezőképességét (erről még később szó lesz).
Álmodni ugyanis mindenki álmodik, sőt, a legújabb kutatások azt mutatják, hogy még az álmok közti szünetekben, az ún. mélyalvási szakaszban is, bár kevésbé intenzív, a valósághoz jobban közelítő álmokat: ilyenkor épülnek be az agyba az átélt élmények, s emiatt is nagyon fontos a nyugodt, megszakítatlan alvás. (Az altatók viszont éppen ezt a szakaszt teszik hatástalanná, mivel a túl laza tudat nem építi be a tanultakat!)

Álmaink: rejtett üzenetek
Az álmok a pszichológia szerint a tudatalatti üzenetei. A környezet ingerei a nap folyamán elraktározódnak tudatalattinkban, még azok is, amelyeknek ott és akkor nem tulajdonítottunk jelentőséget. Például egy erőteljes dudálást szinte már meg sem hallunk, éjszaka mégis álmodhatjuk azt ennek hatására, hogy egy autó elé lépünk a járdáról.
A környezeti hatások is befolyásolhatják álmainkat – például ha a szél csapkodja az ablakot, a zaj akár vonatutazássá is alakulhat álmunkban. Az álomfejtő könyvek azonban arra a tényre építenek, hogy vannak bizonyos „kollektív szimbólumok”, amelyek a közös tudatalattiból merítenek: így például a tűz mindenhol a szenvedélyt és pusztítást jelzi, a felkelő nap a reményt stb.
Vannak azonban személyes töltéssel bíró jelképek is, így például lehet, hogy valaki gyermekkorában akkor látta a felkelő napot, amikor eltévedt, így számára az mindig a bizonytalanságot fogja jelenteni.
Mind a pszichológia, mind a spiritualitás szempontjából rendkívül fontos álmaink elemzése – hiszen mindenképpen jeleznek valamit számunkra, felhívják a figyelmünket valamire, amit meg kell oldanunk, emlékeztetnek vágyainkra, amelyeket el szeretnénk érni – olyan kulcsokat adnak kezünkbe, amelyek nagyon is jól jöhetnek önfejlesztésünk során.

Hogyan emlékezzünk álmainkra, s hogyan elemezzük őket?
Mindenki képes arra, hogy visszaemlékezzen az álmaira – ehhez nem kell mást tennie, csak elalvás előtt figyelmeztetni önmagát erre: „amit ma éjjel álmodom, arra holnap emlékezni fogok”. Készítsünk magunk mellé készíteni egy füzetet tollal, és másnap reggel jegyezzünk le minden felmerülő képet. Ez a gyakorlat napi rendszerességgel művelve már nagyon hamar eredményekhez vezet még azoknál is, akik állítják, hogy soha nem álmodtak még semmit.
Lelki fejlődésünkhöz, problémáink megoldásához hívjuk segítségül álmainkat! Vezessünk álomnaplót, s a jelentősebb álmokat elemezzük is egy álommeditáció során. Teremtsünk meditációs környezetet (zavartalanság, esetleg gyertyák vagy füstölők, virágok), üljünk le, és 15-20 percig csak az adott álom körül járjanak a gondolataink. Tekintsük úgy, mint egy személyt, és kérdezgessük meg tőle: ki vagy te? Mit akarsz üzenni? Miről szeretnél velem beszélgetni? …stb.
Az indiánok azt tartják, ha valaki nem gondolja végig az álmát, olyan, mintha nem bontana fel egy levelet. Kerüljünk kapcsolatba önmagunkkal álmainkon keresztül!

Forrás: Nő vagyok – Magazin