Lesznai Anna: Tudom hogy vagy

Tudom hogy vagy – és megállok az éjben.
Állok az esőszagú kert középen
És kinyujtom két áldott dús karom –
Tudom hogy vagy – tudom hogy élek.

– Nem kereslek és mámort nem remélek –
Tudom hogy vagy – és megállok az éjben –
A lobos kertnek minden szála rebben
És elmerül tengernyi tárt szívemben –
Tudom hogy vagy – és nincs többé a kert.

Az égboltja csillagfénnyel kevert!
Tudom hogy vagy – s a halk csillagok gyűlnek,
Szerelmem fáján virágként megülnek
Dalos virágok dús szerelmem fáján – –
Tudom hogy vagy – és elhalkúl az éj.
Nincs fény többé az égi mezők táján,
Testem fénylik mert vágyad pihent rajtam
Tudom hogy vagy – s nincsenek csillagok.

Belémvésődött csókod nyoma ajkam
Karom sem más csak bontott ölelésed,
A föld sem más csak hely amelyen álltál –
Tudom hogy vagy – és beléd ömlik minden
Gazdag tejutja a százkeblü létnek. –

És utolsónak bévonulok én is –
Hála néked – hogy nem kell lennem nékem –
Én édes áldott boldog megszünésem,
Nem kell lennem többé – te vagy.

Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 1. szám