A Buddhizmusról …

Közzétette:

Buddha (i.e. 563-483)

Buddha (Beérkezett) i. e. 563-ban született Kapilavastuban (a mai Terai), Dél-Nepálban, és i. e. 483-ban halt meg Kusinagarában (Nepál). Eredeti neve Gautama Siddhártha. A történelmi Buddha otthonát, azaz a Himalája nepáli előhegységeinek Indiával határos területeit, a korban félig civilizált törzsek lakták. Az alacsonyabban fekvő területekről, – főként a Gangesz síkságáról – a brahmanikus kultúra fokozatosan felszivárgott ezekre a területekre is. Ebben a korban született a későbbi Buddha.

A herceg 29 éves koráig egy gazdag feudális uralkodó fényűző életét élvezte. Az uralkodó osztályból, a Sákyák törzséből származott, akik a „Gautama” melléknevet viselték. Mikor a szövegek Buddhát királyfinak nevezik, kasztbéli hovatartozását jelölik meg, és az indiai társadalomban betöltött magas pozíciójára utalnak. Buddha, aki később a legmagasabb rendű kaszt, a brahmanák kasztja ellen létrehozott egy mozgalmat, tulajdonképpen az uralomban második (hercegi vagy királyi) kasztba tartozott, amelynek tagjai rangban a brahmanák alatt állnak.

Miután számos alkalommal kikocsizott az apai várból, megundorodott a gazdag élettel járó állandó henyéléstől. Ekkor hátrahagyta feleségét és gyermekét, s önként magára vette a kéregető aszkéták életének minden nyomorát. A leghitelesebb források állítása szerint ekkor 29 éves volt. Evvel az életmóddal, illetve a jóga és az aszkézis segítségével próbálta meg bráhmanista tanítói vezetése alatt megragadni az élet értelmét. Megszegte azonban az aszkéta élet szabályait, és újból ételt vett magához, ezért tanítói árulónak nevezték, és kiközösítették csoportjaikból.

Ezután Buddha ismét meditációval próbálkozott. Magadhában (a mai Biharban) egy „bódhifa” alatt, az Isipatana vadaskertben negyvenkilenc napos meditáció után elérte a megvilágosodást (szatori), ez a „Négy Nemes Igazság” és a „Nyolcrétű Nemes Ösvény” felismerését jelentette, ami a buddhizmus két alappillére. A legendák szerint víziójában megjelent a kísértő Mára, és a világ összes kincsét ajánlotta fel neki, ha feladja megváltásra való törekvését. Gautama rendíthetetlen maradt, ellenállt e kísértésnek, így érte el a megvilágosodást, s ezáltal Buddhává vált.

Buddha Krisztushoz hasonlóan soha nem írt le egy szót sem. Követői és tanítványai (arhat, soshigata) a tant formába öntve világvallássá tették, amelynek mára kb. 400 millió híve van. Ám az eredeti tanok és a buddhizmus mai formái némiképp eltérnek egymástól. Buddha tanait elsőként a híres benáreszi beszédében foglalta össze, amelyet a buddhista vallásban máig „az igaz tan járművének” neveznek. E beszédben az embereknek megváltást ígér, ha a világban ismert két szélsőséges életmód (az élet vágyának való tökéletes odaadás és a szélsőséges önkínzás) végletétől tartózkodik, azaz a „középutat” járja. E beszédben közli felismerései lényegét is: a Földön minden élőlény alá van vetve a keletkezés és pusztulás vég nélküli, állandó körforgásának. Az állandó változás ezen folyamatát karmának nevezi, azaz világtörvénynek, amely szerint a lények megkapják méltó jutalmukat, vagy büntetésüket jelen életbeli viselkedésükért. Így hát az embereknek úgy kell cselekedniük életükben, hogy az minden pillanatban megfeleljen egy magasabb szintű elvnek (mosshoseki). Buddha a továbbiakban ezt mondja: „A Föld siralomvölgy, a szenvedések és a tehetetlenség börtöne. Sem a bőséges élet, sem a fanatikus önkínzás nem vezet üdvhöz, csak a mértékletes középút. Ez minden emberre vonatkozik, hiszen szellemükben egyenrangúak, így azonos jogaik és kötelességeik vannak.”

Ezután a Magasztos rátér tulajdonképpeni vallásgyakorlatának taglalására, azaz a „Tan kerekének megforgatására”, avagy – ahogy azt a későbbi hinajána buddhizmusban nevezték, – a „jármű” kifejtésére: amit nektek hirdetek, az a Négy Nemes Igazság:

1. A világban a létezés formája a szenvedés.
2. Ennek oka egyedül az elégedetlenség és a határtalan törekvés, amelyet az emberi létszomj és a birtoklási vágy vezérel.
3. Fel kell hagynunk ezekkel az önös törekvésekkel.
4. E törekvések felhagyása sem az élvezetekben való elmerüléssel, sem a túlzott aszkézissel nem érhető el, egyedül csak a „középút” követésével.
Buddha a „középső utat” „Nyolcrétű Nemes Ösvénynek” nevezi. A nyolc küllőjű kerék máig a buddhista tan szimbóluma. Az ösvény nyolc szabályból vagy fogadalomból áll, amelynek gyakorlását a Magasztos javasolta:
1. Minden dolog őszinte és tiszta szemlélete.
2. Őszinte és helyes gondolkodásmód.
3. Megfontolt beszéd.
4. Annak tudása, hogy a (helyes) életmód csak rajtunk áll.
5. Helyes cselekvés.
6. Állandó erőfeszítés a jó cselekedetekre, és a rossz elkerülésére.
7. A saját tettek és létezés állandó őszinte megfontolása.
8. Állandó koncentráció minden cselekedetünkben.
Emellett az alábbi öt tilalmat mindenképpen be kell tartani, vagyis tartózkodni kell:
1. Az emberi és az állati élet kioltásától.
2. A lopástól.
3. A helytelen szexuális élettől.
4. A hazugságtól.
5. A tudatmódosító anyagok használatától.

A Buddha által meghirdetett út legmagasabb elérhető célja a Nirvána, azaz a lét végállapota, amelyben legyőzetik a létszomj, a gyűlölet és a tompaság, mivel ebben az állapotban megszűnik a valóság felismerésére való törekvés. A születés, halál és újjászületés örök körforgását megtöri egy más létezési mód, így elérhető az örök lelki béke. Ebben a kérdésben Buddha osztozik minden más indiai vallás nézeteivel.
Buddha 45 éven keresztül vándorolt India északi tájain, tanítványaival együtt prédikálva. Halálának napját előre látta, és 80 éves korában hunyt el Kusinagarában.


A buddha-elv

A buddhizmus későbbi irányzataiban Buddha létének felfogása megváltozott. Míg a hinajána követői fenntartják azon nézetüket, hogy minden világkorszakban csak egy buddha létezik, aki az emberiség megmentőjeként lép fel, addig a mahájána tanok követői több, transzcendens buddhát is tételeznek. Ebben a felfogásban a buddha-elv „három testben” (trikaya) nyilvánul meg, a transzcendens buddhák pedig a buddha-elv különböző aspektusainak megnyilvánulásai.

A mahájána irányzatok transzcendens buddhái világon túliak, és a világi bódhiszattvák tanítóinak tekinthetők. A legfontosabbak: Amitábha (Amida), Aksóbhja, Vairócsana, Vadzsraszattva, Ratnaszambhava és Amógasziddhi, akik örökéletűek, és hatalmuk végtelen.

A vadzsrajána buddhizmus i. sz. 750-ben bevezette azt az osztályozási rendszert, amely minden transzcendens buddhához egy földi buddhát és egy bódhiszattvát sorol. Ez a beosztás azután széles körben elterjedt a mahajána buddhizmus minden irányzatában. Ezáltal a transzcendens buddha, Vairócsana a földi Krakuccsanda buddha, és hozzá tartozik Szamantabadhra bódhiszattva. A transzcendens Aksóbhja buddha megfelel a földi Kanakamuni buddhának, hozzá Vadzsrapáni bódhiszattva tartozik. A transzcendens Ratnaszambhava azonos a földi Kásjapával, és Ratnapáni bódhiszatva tartozik hozzá. Végül a transzcendens Amógasziddhi a földi Maitreja buddha, és Visvapáni bódhiszatva sorolható alá.



A buddhatermészet

A buddhatermészet vagy Buddha lény (bussho) a buddhizmusban az abszolútum, és a végső valóság megértésének szinonimája. Ez minden lény valódi természete, amellyel eredetileg született, így ez az abszolút igazság, melyet mindenki birtokol, tekintet nélkül arra, hogy megvilágosodott-e vagy sem. A természet a dualizmus minden formáján túllép. A buddhatermészet felébredésének megtapasztalását a zenben szatorinak nevezik.

Forrás: Arany Hegy Alapítvány

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s