Paál László festőművész

Közzétette:

1846 Július 30. (163 éve történt)
Megszületett Paál László festőművész
(Út a fontainebleau-i erdőben).
Festészetének kizárólagos témája a táj. Kedvelt motívumai az erdei utak, csöndes, kicsit misztikus hangulatú erdőbelsők. Képeit a szabadban festette.

Festő, a 19. századi magyar művészet egyik legjelentősebb alakja. Középiskolai tanulmányait Aradon végezte. Itt ismerkedett meg 1862-ben Munkácsy Mihállyal és részben az ő hatására kezdett festeni. Első mestere Böhm Pál volt. 1864-ben a bécsi akadémián Albert Zimmermann növendéke lett. Korai munkái az akadémizmus szellemében készült részletező formatanulmányok. 1868-69-ben két képével szerepelt a budapesti téli tárlaton. 1869-ben állami ösztöndíjjal Münchenbe, majd 1870-ben Hollandiába ment. A régi holland mesterek tanulmányozása felszabadító hatással volt művészetére.Munkácsy hívására Düsseldorfba ment, majd 1871-ben J. S. Forbes angol műgyűjtő révén rövid időt Londonban töltött. Itt ismerkedett meg Constable képeivel, amelyek hatására színei világosodtak. Munkácsy segítségével 1872-ben Franciaországba utazott és Barbizonban telepedett le. 1873-ban a bécsi világkiállításon Erdei út c. képével díjat nyert.

Festészetének kizárólagos témája a táj. Kedvelt motívumai az erdei utak, csöndes, kicsit misztikus hangulatú erdőbelsők. Képeit a szabadban festette. Ez vezette el a színes árnyékok és az atmoszferikus hatások tanulmányozásához, bár az impresszionizmus problémái nem foglalkoztatták. Művészete lényegében a barbizoni festészet törekvéseihez kapcsolódik, melynek stílusát sajátosan egyéni ízzel fejlesztette. Hosszú, súlyos betegség után a Párizs melletti charentoni elmegyógyintézetben fejezte be életét.

Hagyatékát Párizsban 1880-ban elárverezték. Képei csak későn, 1902-ben megrendezett gyűjteményes kiállításával jutottak el Magyarországra, így hatása nem érvényesülhetett festészetünkben. Műveit a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. Ismertebb festményei: Est a fontainebleau-i erd őben; Kazlak; Nyárfák, Békák mocsara; Pusztai táj; Erdő belseje; A berzovai út.

Forrás: Képzőművészet Magyarországon

Nagyítható kép

Paál ismerhette az impresszionisták műveit …, hiszen kiállításaik éveiben ott élt Barbizonban, Párizsban. De akár látta, akár nem 1874-ben a Boulevard des Capucines műteremhelyiségeiben vagy két évvel később a Durand-Ruel Galériában és 1877-ben a Rue le Peletier-n rendezett – vitá kat kavaró – bemutatókat, neki a maga útját kellett végigjárnia.

1860-1870 között a fontainebleau-i erdőben dolgozik Manet, Monet, Sisley és Pissarro. Renoir 1864 tavaszán Chaillyban fest Monet, Sisley és Basile társaságában, ahol megismerkedik Diazzal. A magyar szakirodalomban voltak olyan vélemény is – például Keleti Gusztáv 1893-ban megjelent írása -, amelyek szerint Paál “Diaz nyomdokain látszott haladni”. Ez s az ehhez hasonló állítások voltaképpen csupa feltételezések, amelye ket a tények nem igazoltak. Ha e két mester egy időben készült műveit egybevetjük, például Diaz 1874-ben festett Fontainebleau-i erdő-jét és Erdőben című művét (amelyek a reimsi Saint-Denis Múzeumban láthatók) Paá László ugyanebben az évben festett Sziklás erdőrészlet és A párizsi erődítések környéke címűekkel, szinte kézzelfoghatóan tapasztaljuk Szőnyi István véleményének igazát. Lázár Béla feljegyzése szerint, amikor Szőnyi István 1937-ben Párizsból hazaérkezett, ezt mondta: “Most jól megnéztem a barbizoni mestereket és megállapítottam, hogy Paál László mindegyiket felülmúlja az érzés és annak kfejező erejével”. Diaz képei derűs kedélyre vallanak, Paál szenvedélyes és elmélyült. Diaznál az erdőkolorisztikus, hatásos háttér az előtér gyakori staffázs jeleneteihez, emberek és kutyák epizódjaihoz. Igaz, ott vannak képein az ismert barbizoni motívumok, a magányos fák, megvilágított fatörzsek, hatalmas szürke kövek. De a témák azonosságán túl, műveiből hiányzik az a tragikus életérzés, amitől Paál László művészete nagyobb sodrásúvá vált. Jules Dupré művei (A Louvre Chauchard-termében) túlhaladják a barbizoni iskola kiemelkedő úttörő egyénisége, Théodore Rousseau, “a nagy visszautasított” (24 esztendőn keresztül nem fogadta el képeit a Salon zsürije) részletezően természethű művészetét, s jelentősebbek Diaz alkotásainál is – ám többségükben nélkülözik a személyes érzések hangsúlyozását, és mesterük “a megjelenítés érdekében túl sokat áldozott fel a spiritualizálódás rovására” – mint Pierre Granville “Barbizon újra feltámadása” című cikkében megállapítja.

Paál László műveit éppen úgy, mint a nagy francia úttörőkét, a természet ihlette. De a hagyományos barbizoni festészettől eltérően képei azt is tükrözik, hogy alkotójuk egyéniségének, szenvedéseinek, érzelmeinek parazsában izzott. Brutális sorsától azt kapta engesztelésül, hogy műveibe válthatta kínjait. Ezért találta meg oly hamar, oly biztonsággal saját útját Courbet, Rousseau, Diaz, Dupré, Munkácsy és az impresszionisták között, mert saját egyéniségére és érzéseinek biztos parancsára hallgatott. René Jullian a Paál László halálának 90. évfordulója alkalmából Barbizonban rendezett ünnepségen mondott beszédében hangsúlyozta, hogy “kétségkívül sok közös vonása van képeinek a nagy barbizoni mesterek alkotásaival, bizonyítékául annak, hogy ismerte azokat. Egészen más azonban műveinek akcentusa, ami különösen akkor szembetűnő, amikor összehasonlítjuk az erdő egy szép részletéről készült festményét a többieknek azonos témáról készült képeivel. Alkotásain az izzó érzés féktelen ecsetkezelésben jelenik meg, festészete szenvedélyes és komor villanásokban sűrűsödik és robban. Művészete alapvetően romantikus, és úgy gondolom, hogy ebben megtalálható a magyar szellemiség lényegének kifejezése, annak a magyar géniusznak, amelyet más festők is feltárnak számunkra.”

Hasonlóképpen nyilatkozik Louis Réau Rózsaffy Dezsőnek még a 30-as években: “Paál László méltó társa a mi barbizoni mestereinknek… vérbeli tájfestő egyéniség, nagyon megragadott engem”. Ugyancsak árnyaltan figyeli meg Paál és a barbizoniak hasonlóságát, illetve eltérését Zádor Anna, aki szerint “…van benne valami sajátosan más, ami által annyival közelebb áll hozzánk, mint Rousseau, Diaz és társaik látszólag hozzá igen közel álló művészete”.

Barbizonban – a ma részben múzeumnak berendezett – egykori Ganne vendéglő felirata a volt törzsvendégek: Delacroix, Théodore Rousseau, Corot, Millet, Diaz, Daubigny, Dupré, Verlaine, a Goncourt testvérek, Murger, George Sand, Alfréd Musset itt-tartózkodásának emlékét idézi. Az egykori vendéglő padlásáról a közelmúltban két vázlatos, eddig ismeretlen Paál-kép került elő, bizonyítva, hogy ő is, mint sok más megszorult kollégája, olykor képeivel törlesztette szerény étkezése árát vagy Ganne apó kisebb-nagyobb kölcsönért.

Forrás: Bényi László: Paál László 1846-1897, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1979, 28-30. oldal

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s