Könyves Tóth Enikő: Szólnak a harangok

Közzétette: Lighhouse

Ma is eljött e nap, mint mindig 53 éve, sápadt koszorúba vonva a nyarat. Kezem imára kulcsolom, szemem lehunyom, s álmodni vágyom világodat Anyám. Hol vagy…, s lehetsz-e a titkok tudója a holtak világában, ahol nagy udvara van a Holdnak, ezüstjén csillog az örök éj, vagy nappal?
Látod-e az elnyúló árnyakat, kik valaha szerettek, szenvedtek, vétkeztek s egykoron Isten szolgáiként a templom chorus smaragdjában megfakult szentek káprázatot hozó fénypalástján üdvösségért könyörögtek: Istenem-uram bocsánat!

Pillantásom messze esik ma a derűs világtól, de a természet gyönyörű varázsa kényszerít, hogy széttekintsek, ahogy bennem létezel, s általad látom szépségét e Földnek. Igézlek szavaimmal, nesztelen lépteimmel a Szentföldön, védem lelked relikviáit, s kristályos gyertyám lángjánál vallom a megáldott bizonyosságot, ki voltál és vagy Édesanyám.

Könyves Tóth Enikő
az Irodalmi Rádió szerzője

Könyves Tóth Enikő

Született:		1953
Lakhely:		Izrael
Weblap:		http://www.marenostrum.atw.hu/

Debrecenben születtem, 1953-ban, neves református dinasztiában. Többb mint 20 évig tevékenykedtem a Debreceni Agrártudományi Egyetemen, ahol élénk szellemi és kulturális élet résztvevõje voltam. Hivatásom: könyvtáros. A mûvészetek, elsõsorban az irordalom szeretete végigkíséri életemet. 1999-tõl közel 10 évig külföldön éltem. Itt érintett meg újra az alkotás semmihez sem hasonlítható varázsa. Több amatõrmûvészeti portálon publikáltam az elmúlt évek során, így 2004, 2005-ben egy novellám jelent meg a Fullextra Antológiában. “…Várni kell, hogy emlékezni tudjunk… De még az sem elég, ha vannak emlékeink. Ha megsokasodtak, meg kell tanulni, hogy mindent elfelejtsd, és várni kitartó türelemmel várni, hogy feltámadjanak megint… – akkor talán az emlékek méhébõl valamely ritka órában feltámad egy vers elsõ szava és elkülönül.” – Raine Marie Rilke