A kínai tradíció alapjai

Közzétette:

A kínai tradíció egyike azoknak az ősi metafizikai rendszereknek, melyek teljes egészében megmaradtak az utókor számára.
Eredete a történelem előtti időkbe nyúlik vissza, s a hagyomány szerint a félisten Fu Xi (i.e. 2953-2838) és Huangdi (i.e. 2690-2598), a Sárga Császár, A tradicioKözéppont Ura nyilatkoztatta ki. Erre a kinyilatkoztatott tudásra épült fel az a szakrális társadalom, amelyben a hierarchia és egy univerzális szemlélet volt a rendező elv. Az uralkodó, mint középpont foglalta el a „piramis” csúcsát, irányította a társadalmat úgy, hogy közben állandó kapcsolatban állt az éggel, a metafizikai világgal, s mint „Közvetítő”, mint „Égi megbízott” (tien-ming) és „A Középpont Halhatatlan Ura” kormányozta a földi társadalmat, amely ekkor a „mennyei természet tükörképe”, a „princípium földi mása” volt. Ez volt a kínai aranykor, amelyben a pap és a király egyként jelent meg. Ez volt a Nagy Jólét és a Nagy Közösség ideje, s ennek hanyatlása a i.e. 8-7.  században, a Csou dinasztia felbomlásával veszi kezdetét.
„Kung mester így szólt: Amikor a nagy uralkodók még itt jártak, nem éltem, de a róluk szóló hagyományt ismerem. Midőn a Tan (a Dao) a földön volt, a világ mindenkié volt. Vezetőnek azt választották, aki arra a legalkalmasabb volt. Az igazat mondták és az egyetértést ápolták. Hazugságot, csalást nem ismertek, tolvaj és rabló nem volt. A házakon nem volt kapu, de senki sem surrant be. Ez volt a Nagy Közösség ideje. De a Tan (a Dao) elrejtőzött, s a világ már nem közös, hanem egyéni tulajdon. Falakat és tornyokat építenek, hogy a városokat biztosítsák. Megjelent a csalás és a hazugság, és megjelent a fegyver. Ezt az időt úgy hívják, hogy Kicsinyke Jólét.”
Hamvas Béla – akitől az idézet való – ugyanott írja (a Scientia Sacrában, a hagyományról szóló Első Könyvben), hogy időszámításunk előtt a hatszázadik év körül Kínától Itáliáig nagy változások mentek végbe és az emberi történet a „sötét korszak” végső szakaszába lépett. S valóban, ekkor Kínában is meghasad a hagyomány, a „Közvetítő” eltűnik, a társadalom összezavarodik, és már nem tudja tükrözni a mennyei természetet. Az égi erőkkel való közvetlen és természetes kapcsolat megszakad, az ősi rend megbomlik, a hagyomány megtörik és ez szükségessé teszi annak újrafogalmazását. Ez két vonalon megy végbe. Az egyik a Kungzi által jelzett konfuciánus vonal, a másik a taoizmus, amelyet Laozi nevéhez kapcsolnak.
Mireisz László


A kínai és a nyugati étkezési kultúra közötti különbség

Az étkezési kultúra a nemzeti kultúra fontos része. Az étkezési kultúra körébe tartozik az ételek elkészítése, fogyasztása és élvezése. Egy kínai közmondás szerint az étkezés az emberek számára a legfontosabb dolog, olyan fontos, mint az ég.
A nyugati étkezési kultúrát a ráció szabja meg. A nyugatiak számára az étkezés célja a jóllakás. Számukra általában nem fontos a konyha színe és formája. Annál nagyobb figyelmet szentelnek a vitaminoknak, proteineknek. Noha a nyugati ételeknek sokszor alig van íze, de az értelem azt mondja, hogy meg kell enni ezt vagy azt a fogást, mert tápláló és egészséges. A nyugati emberek többségének az evés élvezete nem annyira fontos. Úgy gondolkodnak, ha egy ételnek nincs tápértéke, akkor az nem is fontos étel. Ezért ugyan a nyugatiak étkezése nagyon ésszerű, de nem túlságosan érdekes és változatos.
Kínában azonban egészen másmilyen az étkezés, hiszen rendkívül fontos része a szépség és a művészet. Kínában már nagyon régóta fontos helyet foglal el az emberek életében az étkezés. És ezen belül is a legfontosabb az ételek íze. Minthogy a kínai konyha az ízekre, azok harmóniájára, kifinomultságára figyel, valódi konyhaművészet alakulhatott ki.
A kínai ételek különlegessége mindig a sajátos ízekből alakul ki.   Az étkezéssel kapcsolatos felfogás megfelel a kínai filozófiai gondolkodásnak, miszerint minden figyelemre méltó, ami mikroszkopikus, homályos és misztikus.
Az ételeknek az évszakok váltakozása szerint más-más íze van: tiszta és sótlan nyáron és ősszel, erős és sűrű télen és tavasszal. Ezen kívül még az időjárástól, a földrajzi helytől, valamint az embertől is függ a kínai étkezés.
A kínai étkezési struktúrában a gomba és a burgonyaliszt játszik fontos szerepet, a nyugatiak szemében a hús és a proteinek. A kínai fogások közt a zöldségek nagyon előkelő helyen szerepelnek, ami összefügg a buddhizmussal, hiszen a buddhizmus szerint a vegetáriánus étkezés a leginkább követendő.
Wang

Forrás: Arany Hegy Magazin 9. szám


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s