Gellért Oszkár: Barátaim…
Barátaim, valahányszor ez a kéz itt Ujjai közt tollat szorítva remeg, Éji óráim a ti szellemeiteket idézik. Valamelyitekhez most készül
Séta a kultúra ösvényein
Barátaim, valahányszor ez a kéz itt Ujjai közt tollat szorítva remeg, Éji óráim a ti szellemeiteket idézik. Valamelyitekhez most készül
A tunyaság ravatalán Felűlök, mint a tetszhalottak, Lehetne élni még talán: Szívemben kínok furakodnak. Messziről szól az életem, Hajtóvadászat fájó
Van már kenyerem, borom is van, Van gyermekem és feleségem. Szivem minek is szomorítsam? Van mindig elég eleségem. Van kertem,
Sarjadtan buja, szent áhitatom, Be, húrcollak, be nagy kedvvel keverlek, Be sok némber kontyára készítem Hős koronám, a bolondos szerelmet,
JANKOVICH FERENC (1907-1971) Egy bizakodó nemzedék, a felszabadulás egyszerre mindent akaró ifjúsága tartotta a legsajátabb indulójának és énekelte országszerte a
Valamikor egy mélyölü dajka roppant térdére vett, S elringatott, elaltatott, nyugtalan gyermeket, A feledés fehér tejével megitatott halálosan, Ott pihenek
Három egymásba nyíló kongó nagy szoba. A két elsőben itt-ott egy céltalan bútor hiábavalóskodik, s a két szoba tele van
Hol van a jégcsapos őrült, hol van a havazó homályos, Ki fagyszemével bámulta sikosra kietlen semmijét? Im, a világ borult
Látjátok feleim, egyszerre meghalt és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt. Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló, csak szív, a
Már új utálatok se jönnek, Nagy csapások meg nem csufolnak, Kopott, silány, hivatlan vendég Penészes portámon: a Holnap S roskadott