Irodalom – 38 Oldal

José Jorge Letria – A mélabús törpe

Amikor a nap a legmagasabbra hág az ég kupoláján, hozzámérem árnyékomat a többi emberéhez, és elkeseredve látom, hogy

“Nyelvéből kiesve: létének céljából is kiesik az ember” “Játszik velünk százszor megcsalatottan is a hullámzó reménység. Azt gondoltam:

A Virágot Algernonnak című világhírű könyv szerzője „Az intelligencia az emberiség egyik legnagyobb adománya. De a tudásra való

Holdvilágos éj A hold az égen egy ezüst lant, Megannyi húr a sugarak; A hold ezüst lantján a

Jó tízéves munka után megérkezni: írói sors. Nem baj: itt az első abszolút kész, az első maradéktalanul teljes

Hajnali négykor bekiabáltak, ahogy a torkukon kifért, (bár az ablak alatt a fáknak zöld korcsmáiba még alig ért,

Egy ing rohan a réten. Nap-éj-egyenlőségi viharban a szárítókötélről elszökött, s most rogy-rohan Medárd-zöld fű fölött egy sebesült

Alekszandr Szergejevics Puskin; Moszkva, 1799. június 6. – Szentpétervár, 1837. február 10.) orosz költő, író, drámaíró, az orosz

Illatja rozmarinnak, Mézíze a fügének, És a rukerc pirossa Szájunknak és szemünknek S orrunknak is mi kellő? Hát

Helyét gyümölcsnek adja a szirom. A déli égen elterül a hőség. A termő kor jön: érés, felelősség és