Krúdy Gyula – Mit igényel az ember az élettől?
Mit igényel az ember az élettől? Levél a szerkesztőhöz (A nagy író hátrahagyott írásaiból) Mélyen tisztelt Szerkesztő Barátom!
Séta a kultúra ösvényein
elbeszélések, gondolatok, versek
Mit igényel az ember az élettől? Levél a szerkesztőhöz (A nagy író hátrahagyott írásaiból) Mélyen tisztelt Szerkesztő Barátom!
Marslakó egy szép nap szerencsésen megérkezett Pestre, szobát vett ki a Bristolban, lekefélte ruhájáról a csillagok porát és
„Lehullott a rezgő nyárfa…” Nem. Nem ezüstszínű most a levele. Feketén hull a fákról a levél, S a
Éjfélen az óramutatók! – És távol: fekete erdők! Rothadni ázott bokrok alatt, különös ízekkel a szánkban! Hangyák! és
Elek Apó kútja (fotó: Vimola Ágnes) 2005 tavaszán a Magyar Olvasástársaság felhívással fordult mindazokhoz, akiknek fontos a népmesék
Hüvös és öreg az este. Remeg a venyige teste. Elhull a szüreti ének. Kuckóba bujnak a vének. Ködben
A magasban már az új évszak remek ólja felépült; az ember fázósan jó vacsorára, tüzelőre gondol,
Freud egyszer arról írt, hogy a civilizáció legfőbb feladata: megvédeni bennünket „a természet” ellen. Feltételezem, hogy „a természet”
ÁRKERT. Felmehetünk siklón is, bár fölösleges, minthogy mi gondolatban utazunk. A turultól nem kell megijedni, nem bántott még
Körülbelül huszonöt éve most, hogy a Nyugatban megjelent egy novella, Matyi, a kis fiú címmel. Abban az időben