Gellért Oszkár: Hűtlenség
Emlékszem, egyszer az ágyad mellett ültem, S arra gondoltam, nem halnál egyedül. S az éjjel, álmomban, lábamból gyökér nőtt, Karomból
Séta a kultúra ösvényein
elbeszélések, gondolatok, versek
Emlékszem, egyszer az ágyad mellett ültem, S arra gondoltam, nem halnál egyedül. S az éjjel, álmomban, lábamból gyökér nőtt, Karomból
Messzire nőttem el anyám kezéből, jó-szava mögöttem hull le, legjobb szeretőim ize iszap már, vékonyan szivárog át rajta a vérem,
Ha én az Ő Fia volnék, Minden katonára álmot varázsolnék. Karomon altatnám, Úgy eldajkálgatnám, El is babusgatnám, El is csitítgatnám.
Az intéző kimérten és bizonyos fensőbbséggel adta meg a rendelkezéseket a kezdő gyakornoknak: “Tizenkét iga maradjon itt estig, de nézzen
Egy szellő felsikolt, apró üvegre lép s féllábon elszalad. Ó április, ó április, a nap se süt, nem bomlanak a
Múzeum-körúton akkor bomlott a tavasz. Estefelé volt, az az idő, mikor a halkuló dolgok mélyéből leginkább árad a magukba szítt
1978 Április 1. (32 éve történt) Londonban meghalt Ignotus Pál író, publicista és szerkesztő, a két világháború közötti magyar irodalom
Méltóságos elnök úr! Tekintetes társaság! [*] Hölgyeim és uraim! Tavaly ilyenkor, 1936 november 3-án, a délutánnak ebben az órájában, még
Kosztolányiról már életében is számos anekdota keringett mind a fővárosban, mind szülőföldjén, a Bácskában. Ezek nem egyszer mulatságos, kedves történetek.
Mint holt leánynak őrült szeretője, Ki este – hogyha gyulnak csillagok És fényük búsan, szomorún lobog, Mint gyertyák, melyek, hol