IGNOTUS: MÁJUSI FAGY
MÓRICZ ZSIGMONDNAK AJÁNLOM Nem tudom, szólt a lyány, nem tudhatom, Mi az, ami sarkad alá terel, De mindenemet teneked adom.
Séta a kultúra ösvényein
elbeszélések, gondolatok, versek
MÓRICZ ZSIGMONDNAK AJÁNLOM Nem tudom, szólt a lyány, nem tudhatom, Mi az, ami sarkad alá terel, De mindenemet teneked adom.
Mi atyánk: Tavasz, Ki vagy a fűben, a fában, a kőben, A ködben, a vérben, a vágyban, a hőben, Ki
Két egyszerű ember volt ez a házaspár. Csendesen meghúzódva éldegéltek, emberek közé alig jártak, főként takarékosságból, melyhez később megszokás is
Sivárabb szívvel, mint a sivatag homokja állok. Pedig megállásom nem kifejezője többé a várakozásnak. Oh! mit kellene tenni most, mikor
Vasárnapok, vasárnapok – boldog, akinek vasárnapja van, piros ünnep, fekete köznap: bolyongok a kettő közt hontalan; nekem sápadt a vasárnap
Táncolva suhannak a szőke sugárkák, Hüs hold aranyával elöntve a lég, Ott kinn, valamint csodaszép, szines árkád, A méla nagy
Ti rengeteg fényben remegő vidékek, ti hallgatag erdők, hintái az égnek, ti párolgó rétek, kedvemet kék labdaként magasba-vigyétek! Te szinarany
Kosztolányi “Aranysárkány”-a egyik legtisztább eredménye annak a küzdelemnek, amelyet a XX. század magyar regénye folytat formájának autonómiájáért. Ez az autonómia
Emlékszem, egyszer az ágyad mellett ültem, S arra gondoltam, nem halnál egyedül. S az éjjel, álmomban, lábamból gyökér nőtt, Karomból
Messzire nőttem el anyám kezéből, jó-szava mögöttem hull le, legjobb szeretőim ize iszap már, vékonyan szivárog át rajta a vérem,