Jókai Mór – Vajon lesz-e háború?
Gazdaember a mezőket járja: – Mi fő a fejében? Száraz a föld; tán az esőt várja? Biz elkelne
Séta a kultúra ösvényein
elbeszélések, gondolatok, versek
Gazdaember a mezőket járja: – Mi fő a fejében? Száraz a föld; tán az esőt várja? Biz elkelne
„Négyesztendei szenvedésnek szörnyű tüzes koronája volt ez az utolsó három hónap. Augusztus 9-én, vasárnap délután mentem ki a
Fölemelt karral álltam az ég alatt és teli volt a rét csillaggal és katicabogárral! (Emlék) “Mert mindnyájan halálraítéltek
1979 novemberében Ady Endre sírjából fölkel. Azt mondja Bustya Bandinak: Druszám! elolvasnám, amit hatvan év alatt írtak rólam.
Látjátok feleim, hogy mik vagyunk? Bizony bíbor és bronz és arany És örökkévaló szent szépség vagyunk. Ahogy halódunk,
Halottak napja van. Az első, Mióta döngve hullott Rá a hant. A Sír tövében egy-egy fénybogár Csillog. Különben
Riong a régi réquiem, temetkezik a föld, erdők palástja mégse gyászt: új színt új színre ölt. Ma százezernyi
Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket üvegtálon. Nehéz, sötét-smaragd szőlőt, hatalmas, jáspisfényü körtét, megannyi dús, tündöklő ékszerét. Vízcsöpp
1929. október 28-án halt meg Osvát Ernő „… az elve az volt, hogy semmi sem fontos, csak az,
Nagybotos a táncosnő után kutatott, aki tíz év előtt, holdas éjszaka, budai vadgesztenyefák alatt pásztorórát ígért másnapra, amelyre