Irodalom – 15 Oldal

Weöres Sándor: Valse triste

Hüvös és öreg az este. Remeg a venyige teste. Elhull a szüreti ének. Kuckóba bújnak a vének. Ködben

Hűvös arany szél lobog, leülnek a vándorok. Kamra mélyén egér rág, aranylik fenn a faág. Minden aranysárga itt,

“Nyelvéből kiesve: létének céljából is kiesik az ember” “Játszik velünk százszor megcsalatottan is a hullámzó reménység. Azt gondoltam:

A várost teleszórja az ősz arannyal, egyformán s igazságosan, ahogy illik nálunk, bár a lankás dombokra egy kicsit

Amikor 1891-ben meghalt, nem mint a Moby Dick halhatatlan írójáról emlékeztek meg róla. A néhány nekrológ arról az

A nyár bedobta rózsakoszorúját múlt este a nyílt ablakon. Dalolt. Hajába gaz volt, hervadó háncs, pár sárguló levél-rongy,

Pompás, fehér karácsony-éjen Kidobta a szikrázó hóba, Kidobta a havas semmibe Magzatját a papék Katója. Aztán Kató, a

A hosszú, néma, mozdulatlan ősz aranyköpenybe fekszik nyári, dús játékai közt, megvert Dárius és nem reméli már, hogy

Bambi, Faline, Gobó és az Öreg herceg alakjának megalkotója Kevesen tudják, hogy Felix Salten, Bambi alakjának megalkotója, Siegmund

Sánta Ferenc (1927–2008) a népi írók második nemzedékének tagjaként indult: az ő művével fémjelzett Emberavatás elnevezésű írói csoportosulást