Déry Tibor: Novella
Tegnap délután történt. Vagy ma délután? Nem tudom. Emlékezetem mintha egy végnélküli, álmatlan éjszaka vaksötétén nyúlna át, nem érzek időt,
Séta a kultúra ösvényein
elbeszélések, gondolatok, versek
Tegnap délután történt. Vagy ma délután? Nem tudom. Emlékezetem mintha egy végnélküli, álmatlan éjszaka vaksötétén nyúlna át, nem érzek időt,
Kőbérc: ahol másfélezer évvel fajunk griffje székel: retteglek óh székely! Megmetszett szárnyaid törve ne hulljanak: husomból egy darab! a szivembe
A levegő hideg, kék és merev S sziszegve metszi éles cirpelés Mint bánya mélyén a kék érceret A zengő fúró.
Furcsa, kényelmetlen érzés nyűgöz le, mikor ezt a könyvet kezünkbe vesszük. A lepergett háború mennydörgése, a nemzeti-színű görögtüzek hazug villogása,
Osvát Ernőnek Testvér, ismersz? Ismerheted-e tenmagad? Tudhatod-e a pillanatot, Mikor a jóság benned A szennvedéstől csordultig dagad? Testvér, ha lelkednek
Ki, ki bátran a szabadba! Oly szoros e fal között! Tavaszunk egy fúvalatra Íme, íme visszajött! Mily vidám a
A régi Japánban gyakori dolog volt, hogy szerzetesek, szamurájok, kereskedők időnként összeültek egy közös versírásra. Ezt a társasági költészetet eleinte
Mért van, hogy a szivem Csupa, csupa bánat? – Siratom halálát A gyönyörű nyárnak. Siratom halálát A hulló levélnek, Lassú
Ősz, te sokat tudsz: mert sétálsz furcsán és hallgatagon, s hervasztó, irgalmatlan szomorú szemeiddel befigyelsz minden ablakon. Ősz, te sokat
Éltem aluvó asszonyéltemet S testem nem volt más – minden nyarak teste – Hajam a fáknak kúsza lombja volt, Szívem