Közzétette:
„… oly vadul, oly kétségbeesetten szeretem az életet …”
A szélesebb közönség inkább filmrendezőként ismeri Pier Paolo Pasolinit. Egyike a XX. század legjelentősebb és legsokoldalúbb művészeinek, aki mind magánéletével, mind pedig művészeti tevékenységével örökös viták és támadások kereszttüzében állt.
“Pasolini sorsa … beteljesült. Életének és művészetének értelme, a valóságban és a művészeti munkában jelen levő ellentmondások lehető legteljesebb átélése tovább folytatódik műveinek utóéletében. Pedig alkotásai valódi megértésének is ez a nyitja. Ha tehát nem a katolikust, az újfasisztát vagy a kommunistát keressük benne, hanem a haladás lehetőségeinek felkutatására elkötelezett, felelősségét mélyen átérző és eredeti ábrázolóeszközökkel rendelkező művészt.
Mamma Roma (film) Máté evangéliuma (film)
Azt, aki kora, százada és főleg az olasz társadalom azóta is változatlanul bonyolult és drámai világát, végzetes ellentmondásait a legnagyobb hőfokon tudta megjeleníteni. Akinek szenvedélyekkel, tévelygésekkel terhes életre volt szüksége — akár egy Ady módjára is — ahhoz, hogy kiszabadítsa magából döbbenetes hatású alkotásait. A bőven sorjázó költeményeket, regényeket és filmeket, amelyek ugyan nem nyújtanak a nézőnek-olvasónak egyértelmű filozófiai támasztékokat, biztos választási lehetőségeket, jövőbe mutató életmodelleket, de amelyekben a katarzis szintjén élhetjük át egy korszak fájdalmas, tragikus konfliktusait. S ennél többet a modern világ valóságában létező művész aligha tehet.”
forrás: Biernaczky Szilárd (Valóság, 2006. június)
Lighthouse 