Közzétette:
Az Hagia Sophia jelentése szent, isteni bölcsesség.
A Hagia Szophia bizánci építésű hajdani ortodox bazilika Isztambulban, Törökországban. Később mecsetként használták, ma múzeumként látogatható. Az első nagy templomot II. Constantius építtette egy IV. századi, kisebb (pogány) templom helyén. Az építkezés 360-ban ért véget és az épületet Eudoxius pátriárka szentelte templommá. 404-ben megsemmisült, amikor június 20-án, az 
Aranyszájú Szent János püspök száműzésén felháborodott tömeg felgyújtotta.
415-re II. Theodosius bizánci császár építette újjá. A Nika-felkelés 532-ben ismét lerombolta a bazilikát, melyet I. Justinianus felügyelete mellett, 5 év alatt az alapoktól kezdve teljesen újjáépítettek. A matematikus tralleszi Anthemiosz és az építész milétoszi Iszidórosz nagy képzelőerővel és tudományos pontossággal dolgozott együtt az új terveken, hogy egy évszázadokon át páratlan remekművet hozzanak létre, melyet Menas pátriárka szentelte fel.
A templom az elmúlt közel másfél évezred alatt sok mindent megélt: többször leégett, több földrengés megrongálta (557-ben a kupola le is omlott). Azonban a természeti katasztrófák ellenére az épület a mai napig az építészet egyik szimbóluma. Ez köszönhető egyrészt annak, hogy a „baleseteket” szinte azonnal elkezdték kijavítani, másrészt annak, hogy – különösen az oszmán hódítás után – az uralkodók gyakran hozzátettek valamit az épülethez, építettek valami újat. Különösen szembetűnő toldás a templomot körülvevő négy minaret.
Jeles pont a templom keleti oldalánál, a padozaton egy különleges kövekből kirakott padlódarab. Ez az omphalos, a “világ köldöke”, amelyen az egykorú leírások szerint a bizánci császárokat koronázták.
A templom egyik érdekessége az “izzadó oszlop”. A kőzet ugyanis az alatta elterülő víztározóból folyamatosan nedvességet szív fel, amely az oszlop oldalán kiütközik. A babona úgy tartja, hogy aki az oszlopot megérinti, annak kívánsága teljesül, ezért bronzzal fedett oldalán már kisebb lyuk keletkezett a másfél évezred során itt megérintett területen.
A templom ugyanakkor jelentős zarándokhely is volt. A korabeli leírások szerint itt őriztek szilánkot Krisztus keresztjéből, Mária leplét, de a Krisztust megsebző lándzsa hegyét is itt tekinthették meg a zarándokok. Sajnos a kegytárgyak nagy részének az évszázadok során nyoma veszett, de nem elsősorban a török hódítás következményeként (hiszen ezek a tárgyak bizonyos értelemben a muzulmán hit ereklyéi is), hanem a velencei hódítás és fosztogatás következtében.
(József Attila Könyvtár – Dunaújváros)
Lighthouse 