Közzétette:
NORDERNEY 1897 SZEPT. 3
Ottkünn a viharban
Iszonyú bál van:
Tajtékzik a tenger
Porzik a zátony.
Dörögnek a partok,
A szél le-lecsap:
Megannyi rakéta:
Röppen fel a hab.
A szél meg a hullám
Széltire tombol,
Uszálya nehéz a
Sűrű homoktól.
Örvény a szegélye,
Zápor a fodra,
Ugy robban előre,
Körbe, zuhogva.
Ez azt’ a keringő!
Hej, ez csak a tánc!
Hullámai ormán
Száz rém hahotáz.
Felugrik üvöltve
Egyik a másra.
Hajó jön? Elébe!
Fordul? Utána!
És viszi mindet a
Tánc dühe, sodra.
“Jó gálya, csak erre!
Erre, vitorla!”
Orkán-zene zúg az
Éjjeli tánchoz, –
Roppannak a bordák,
Reccsen az árboc;
Dől, süllyed a gálya
Mígnem alájut…
S fölharsog az égig
Szörnyű hurrájuk!
Endrődi Sándor mintegy egy évszázaddal ezelőtt a legnépszerűbb magyar költők egyike volt. Halála után azonban méltánytalanul elfelejtették.
Lighthouse 
Bár méltán neveztek el róla utcát Balatonfüreden, ahol apám 1930 körül villát épített. Még mindig emlékszem, hogy gyerekként több nyarat töltöttem ott szüleimmel, mielőtt elhagytuk Magyarországot. 1949 körül az új rendszer elsajásitotta a villát és amikor visszamentem látogatóba 2004-ben, a házat már régen átalakitották, amely sajnos elvesztette apám eredeti tervének jellegét és báját. Amikor 2013-ban utoljára jártam ott, láttam, hogy panzióvá alakították át.
Bocsánat, hogy nem emlitettem Endrődy Sándor költészetét, bár szeretem a verseit, de ez jutott eszembe róla…
Értékes hozzászólását nagy örömmel vettük, és köszönjük hálásan!