Csukás István – Tavaszi ének

 

 

Jut már fény a gyöngécske füveknek,

vedlett kutyáknak hegyoldal, lányoknak szerelem.

Ló hátán legényke, a lovak tüzelő tökökkel ügetnek

a folyóra, habzik tőlük a víz, felforr hirtelen.

Milyen lesz a lányok álma, ó ha tudhatnám, milyen?

Csillagokig érő édes sóhajtással kisbabák születnek,

hanyattfekve ringatgatni, becézgetni jó azt álom mélyiben.

Zizzenő holdfényben a kutyák figyelő pofája: lelkesen

lessük az éjt, az álmot, elnyújtózva a vizes füveken.